Boldogságóra Program

A tanév végén minden tantárgyból összegezzük, átismételjük a tananyagot, kiemeljük a főbb ismereteket, visszatekintünk az elvégzett munkára. A Boldogságórák utolsó havi témája is egyfajta összegzés, ismétlés, ezáltal teljesen illeszkedik az év végi feladatokhoz.
Másik aktualitása, hogy a fenntarthatóságról szól, amivel nemrég (fenntarthatósági témahét keretében) foglalkoztunk. A témahét feladata (fenntarthatóság a környezetvédelemben, környezettudatos életmód területén) annyiban könnyítette meg a munkánkat, hogy a „fenntartható” fogalom már ismert volt a gyerekek számára. Ezzel az elméleti tudnivalóval kezdtük a boldogságóránkat. Megbeszéltük, hogy rövid időre könnyű elsajátítani egy-egy boldogságfokozó technikát, a nehézség abban áll, hogy ezeket a módszereket hosszú távon alkalmazzuk. A pozitív érzelmek megélése és a pozitív gondolkodás hosszú távú gyakorlása nem egyszerű, de kiemeltük a társas kapcsolatok fontosságát, ami segít átlendülni egy-egy mélyponton, motivációt adhat a folytatáshoz. Beszélgettünk a szokássá válás folyamatáról is, ahol megemlítettük a bűvös 21-es számot. Visszaemlékeztünk a 21. boldogságóránkra, ami most tavasszal volt. A gyerekek megállapították, hogy így a 21. alkalom után már valóban természetessé vált számukra a boldogságóra, ha nem lenne, már hiányozna, el sem tudnák képzelni, ha ezentúl nem vehetnének részt ilyen feladatokban. Ma már természetes számukra, hogy a matematika és magyar órák, valamint a készségtárgyak mellett havi rendszerességgel boldogságórán is részt vesznek (még állandó helyet is kapott az órarendünkben!). A Boldogságórás feladatokra ma már igényük is van, gyakran más órán is előveszünk egy-egy itt tanult játékot, relaxációs gyakorlatot, dalt.
Az elméleti ismeretek és beszélgetés után mozogtunk egyet az udvaron. A relaxációs gyakorlatok közül az Összehangoló 1-2-3-4. nevű gyakorlatokat választottuk. Ezek igazolták a korábban megbeszélt elméleti hátteret: kitartást igénylő gyakorlatok, amik nem mindig sikerültek elsőre, de a gyerekek maguk mondták ki, hogy a fenntarthatóság itt is fontos. Nem szabad feladni az első sikertelen próbálkozás után, hanem folyamatosan gyakorolni kell, vissza kell térni egy-egy kudarc után és újra elő kell venni ezeket a gyakorlatokat, hosszú távon sikeresebbek lehetünk, könnyebben fog menni. Szintén igazolódott a társas támogatás szükségessége is, motiváló volt az osztálytársak ügyessége, sikere. A boldogság fokozását mindenképpen elértük a gyakorlatokkal, jókat kacagtunk közben.
Az órát ismét beszélgetéssel folytattuk. Felidéztük a tanév boldogságóráit a havi témák segítségével, elmondták a gyerekek, hogy mi tetszett nekik, melyik feladat volt a kedvencük, mit tanultak meg a boldogságórákon, és a fenntarthatóság jegyében megbeszéltük azt is, hogy melyik boldogságfokozó technikát alkalmazzák a mindennapjaik során. Sokat beszélgettünk, fotókat nézegettünk korábbi boldogságórákról, elővettük a tablóinkat, amiket ezeken az órákon készítettünk, meghallgattuk a dalokat.
Természetesen nem múlhatott el a boldogságóra alkotás nélkül sem. A megtanult ismeretek segítségével összegyűjtöttük, hogy mire van szükség a boldogsághoz, készítettünk egy leltárt. Ezt használtuk fel a rajzos feladatunkhoz, „hozzávalók” néven. A nyárra hangolódva ugyanis boldogságkoktélokat készítettünk. A színes rétegek azt jelképezték, hogy mi szükséges a boldogságunkhoz, természetesen mindenki egyénileg állította össze az „italát” a saját igényei szerint. A gyerekek végiggondolták a táblakép alapján, hogy a havi témák közül melyik hangsúlyosabb számukra, melyik technika kevésbé fontos, így teljesen egyéni „italok” készültek el. Alkotás közben folytattuk az emlékidézést, a történetmesélést a boldogságórákon szerzett élményekről.
Tartalmas boldogságórá(ka)t, tartalmas tanévet tudhatunk magunk mögött. Az itt tanult módszerek, az elsajátított technikák, a beszélgetések, a közös alkotás, a játékok és a relaxációs gyakorlatok mind-mind hozzájárultak osztályközösségünk formálódásához, boldogságszintünk növeléséhez. A legnagyobb öröm és visszaigazolás számomra a kérdés a tanulóktól: „Ugye jövőre is folytatjuk?!”

Képek