Boldogságóra Program

Megbocsátás: szeretet.
„Az ember egyébként vágyik rá, hogy megbocsásson, mert akkor tud szeretettel megtelni.”

Megint ott vagyunk, ahol egy évvel ezelőtt. Távol egymástól, ugyan azokkal összezárva, ezért biztos, hogy konfliktusok nélkül nem ússzuk meg. Biztos vagyok benne: nincs olyan ember, akit még soha nem bántottak meg. Sőt, talán még az is igaz, hogy: nincs olyan ember, aki még soha senkit nem bántott meg. Nem igaz?
Sokszor megbántunk valakit, utána bocsánatot kérünk, utána olyan jó újra egymásra találni. egymást átölelni. Sajnos nem mindenki képes bocsánatot kérni, mivel úgy érzi, hogy neki van igaza. Talán nem vagyok egyedül ezzel, de én például egész életemben irigyeltem azokat, akik képesek arra, hogy ha megbántja őket valaki, és bocsánatot kér, könnyed mosollyal azt feleljék, “semmi baj”, majd tovább lépjenek, mintha mi sem történt volna.
Nem mindenki ilyen, valakinek időbe telik, hogy ki tudja mondani, “minden rendben”. Nagyon sok ember hosszan rágódik a sérelmeken, pedig tudja ezzel sem magának, sem a kapcsolatainak nem tesz jót.
Személyesen találkoztunk az osztályommal pár hét után és hallottam, hogy mennyi sérelem érte őket. Egymást hányszor megbántották, olyan jó volt kibeszélni és elnézést kérni a másiktól.
De mi történik a kevésbé ideális helyzetben? Amikor nem jön a bocsánatkérés? Vagy ha szeretnénk megbocsátani, de nem megy? Egyáltalán: mindent meg lehet, és kell is bocsátani? Erről beszélgettünk és a gyerekek szerint van olyan, amit soha nem lehet elnézni.
A bocsánatkérés gyakran olyan esetekben marad el a másik oldal részéről, amikor igazán súlyos sérelmeket követnek el.
Milyen érzés bocsánatkérés után? Legtöbb vélemény, hogy utána felszabadultnak, és nyugodtnak érzik magukat.
Kértem, hogy írják le kinek és miért bocsátottak meg legutóbb. A válaszokból látni, hogy számunkra apró sérelmek érték őket, ami mellet lehtet, hogy elmennének, ha „rendes” életet élhetnének. Az elején , ahogy már említettem a bezártság sok minden kihoz belőlünk.
Közeleg Anyák napja, ilyenkor a gyerekek mindent megtesznek, hogy ne haragudjanak rájuk. Pedig minden nap ezt kellene.
A sértő szó,
Mint a mérgezett nyíl, szíven szúr.
Ha szíven szúr,
Éget! Tátongó, nem múló sebet ejt.
Vérző sebet ejt,
Lelked fénye is kialszik, fáj nagyon.
Fáj is nagyon!
Hallgatsz, tűrsz… Őt szereted, váratlanul ér.
Oly` váratlanul ér,
Mert ő a mindened, a gyermeked.
Miért a gyermeked?
Neki mindig segítesz, tanítod, jót akarsz.
Csak jót akarsz…
Érte hála? – még köszönet se nincs.
Köszönet se nincs,
Bocsánatkérés sem jár, csak bántó szó.
A bántó szó,
Mint só, marja lelked, megkeseríti életed.
Ha megkeseríti életed,
Akkor is feltétel nélkül tovább szereted…

Képek