Ha én csiga lennék

162443728_5154806734592121_5287500279451578919_o.jpg

Az élet ismét úgy hozta, hogy a digitális térbe kényszerültünk. Óvodánk zárása után került sor a boldogságóra hetére, így át kellett szerveznem a tevékenységeket úgy, hogy otthon is fel tudják dolgozni az apró örömök témát. Próbáltam ebből a helyzetből a lehető legjobbat kihozni. Felvettem videóra a mesét és így küldtem el a gyerekeknek. Sokan jeleztek vissza, hogy tetszett nekik. Az élő szó varázsa így is hiányzik, de legalább a képernyőn keresztül videó formájában átélhették, meghallgathatták. Elküldtem a havi dalt és a mesére hívó versikét is. Egy olyan lapot is megosztottam a csoporttal, melyen jelölni kell, hogy a kertben vagy séta alkalmával mivel találkoztak (levél, bogár, kavics, madár, virág…stb). Szerintem ez jól kapcsolódott a témához, azt szerettem volna, hogy vegyék észre a környezetükben előforduló apró örömöket. Ennek nagy sikere volt, kaptam visszajelzést, hogy többen is megcsinálták. Egyik kislányom nagy meglepetéssel készült az apukájának a születésnapjára, összegyűjtött olyan közös képeket, ahol mosolyognak és örülnek. Ezt az édesanyja megörökítette és elküldte nekem. A feladatok közül a legtöbben a csigásat készítették el, így ezekből raktam fel pár képet. „A csiga elindult és találkozott a nappal, levéllel, virágokkal, gombával, tóval, krumplibogárral, nagy kövekkel amiket megmászott, hogy körbenézzen. Találkozott egy fiúval és célba ért egy nagy levélkupacban, ami az otthona és jól belakmározott.” Ez a kedves kis történet született az egyik csoportbeli fiúnktól. Bízom benne, hogy a következő hónapban már személyesen, újra együtt boldogságórázhatunk az óvodában.

Képek