Boldogságóra Program

Az ember társas lény. A legtöbb boldogság a szeretettel teli emberi kapcsolatokból fakad. Ezen gondolatok mentén foglalkoztunk a társas kapcsolatok témájával. Beszélgettünk arról, mit jelent, hogy az egészségünk és a lelki jóllétünk szempontjából is fontosak a társas kapcsolatok: vizsgálatokkal bizonyították, hogy azok az emberek, akik szeretetteljes társas kapcsolatban élnek, egészségesebbek és ennélfogva hosszabb az életük, valamint lelki gondjaik esetén van kihez fordulniuk, aki más szemszögből látja a problémát és így tud segíteni megoldani. Számba vettük, hogy milyen típusú társas kapcsolataink vannak: szülő-gyerek, testvér, rokon, barát, tanár-diák, munkakapcsolat, szomszédi viszony stb.
Ezután lehunyták a szemüket és miközben Lynden David Hall előadásában meghallgatták az All you need is love című számot, megpróbáltak visszaemlékezni, amennyire csak tudtak, hogy kikkel volt régebben és most kikkel van most szeretetkapcsolatuk. Aki szerette volna, megoszthatta egy történetét.
Elolvastuk Szókratész meséjét a barátságról és megfogalmaztuk a történet tanulságát: a szeretet pozitívum, ne engedjünk a negatív érzelmeknek, kerüljük el a pletykálkodást. Itt rögtön megemlítették a tanulók az előző hónap témáját, az optimizmus gyakorlását: a varázsszemüveggel a dolgok jó oldalát, a pozitívumokat látjuk.
Kitöltöttük az értékes emberek táblázatot és összepárosítottuk az udvarias megszólalásokat a megfelelő helyzetekkel.
Megfejtettük a keresztrejtvényt és mindenki boldogan mondta ki a megfejtés-varázsszót: szeretlek!
A táblára felrajzoltuk az igaz barátságot ábrázoló, egymást metsző két kört és kielemeztük az osztályban a barátságokat. Voltak olyan barátnők, akiknek csak a közös halmazba kerültek tulajdonságaik😊
Kiszínezték a barátság jelét és a rajzokat, amelyek a barátság jellemzőit ábrázolták. Minden egyes jellemzőnél boldogan kiáltottak fel a barátnők: „Ó, ez is jellemző ránk!”
Végül újságokból kivágott képekből kollázst készítettünk közösen, melynek a társas kapcsolatok címet adtuk.
Házi feladatként kapták meg a családfát: felhívtam rá a figyelmüket, hogy miközben a szüleik segítségével kitöltik a kis rubrikákat és a nagyszülőkről, dédszülőkről beszélgetnek, éljék meg tudatosan szüleikkel is a szeretetkapcsolatot egy puszival, öleléssel!
Az órát meditációval zártuk: Yakuro: The colour of love…pink című relaxációs zenéjét hallgatták, miközben felolvastam a 10-14 éveseknek készült Boldogságkönyvből az órát lezáró, a témát érthetően összefoglaló és csodás lelki útravalóval teletűzdelt gondolatokat:
„mindig úgy teszek másokkal, ahogy ezt én is elvárnám tőlük”
„tudom, hogy a vitákban nem a másikkal van bajom, csak a véleményével, de őt tisztelem és vele eszerint viselkedem”
„akit igazán szeretek, azt akkor is tudom szeretni, ha éppen nem szeretetreméltó”
„tudok szeretni, akarok szeretni és merem az érzéseimet szabadon vállalni”
Az óra végén azt mondták – visszakanyarodva a szeptemberi témánkhoz –
hogy hálásak a boldogságórákért:-)

Képek