Boldogságóra Program

Maga a boldogság óra a testnevelés egyik órájában valósult meg. A gyerekek három különböző feladatban vettek részt.
Az első, Közös bennünk című feladatban a gyerekeknek hármas csoportokat kellett alakítaniuk. A csoportban lévőknek meg kellett beszélniük mely dolgok közösek mindhármukban, és mely dolgok közösek csak két személyben. Miután ez megtörtént, indulhatott el a feladat. Az egyik hármas csoportnak be kellett állnia egy körbe. Mielőtt a körön belül állók elárulták volna közös megbeszélt jellemzőiket, az osztály tippelhetett, mely közös jellemzőket beszélték meg a csoporttagok. Ha az osztály kitalálta minden közös jellemzőjüket, amiket megbeszéltek a csoporttagok, akkor a kör belsejében állóknak egy-egy karikához kellett menniük. Ellentétes esetben maguk a körben állók osztották meg a többiekkel, mely dolgok közösek bennük. Ezután folytatódott tovább a feladat, mind a három csoporttag felvett egy karikát. Az osztály minden tagjának ezután mondania kellett egy dolgot, amely közös volt a három csoporttagból kettőre. Ha ezt a karikánál lévők igaznak vélték, át kellett gurítaniuk a karikát a másiknak. Ha nem hangzott el olyan közös vonás, melyet a csoporttagok megbeszéltek, ők maguk mondták el a többieknek, s gurították át egymásnak a karikát. Az első feladat nagyon jól sikerült, hisz az osztály által mondottak alapján, sok új közös vonásra derült fény, melyeken a csoporttagok maguk is meglepődtek. Így nem csak a csoporttagok kerestek és találtak egymásban közös vonásokat, illetve ismertették ezeket az osztállyal, hanem „kívülállóként” az osztály is talált az adott csoporttagokban közös jellemzőket, s ismertette a csoport tagjaival ezeket.
A második Elismerő szavak című feladatban a gyerekeknek kört kellett alkotniuk. A feladat az volt, hogy labdaátadást kellett végezniük az egyik társuknak, de előtte el kellett mondaniuk röviden, mit becsülnek a másikban. Ugyan annak, egy körön belül nem lehetett dobni még egyszer a labdát. Ha már mindenkinél egyszer volt a labda a következő körben, arra a kérdésre kellett válaszolniuk miért tartják az adott személyt jó osztálytársnak. Nagyon élvezték a gyerekek a feladatot, hisz egymástól pozitív jellemzéseket kaptak, másrészt mivel ugyan annak a személynek egy gyermek nem dobhatott kétszer labdát, így minden gyermekre sor került, ezáltal mindenki kapott pozitív, de őszinte véleményeket, hisz maguk a gyerekek választhatták meg kiknek dobják a labdát. Ez a feladat egy jó közösségépítő és kapcsolatteremtő feladatnak mondható.
A harmadik 4 perc című feladatnál a gyerekeknek le kellett ülniük egy-egy fitneszlabdára egy véletlenszerűen választott társsal szemben és 4 percig egymás szemébe kellett nézniük. Majd ezek után olyan kérdésekre kellett válaszolniuk, mint például, hogy „milyen gondolatok merültek fel benned, hogy érezted magad, mi mindent fejleszthet ez a gyakorlat?”. Érdekes volt látni, hogyan reagálnak, erre a feladatra az egyes párok, hisz voltak, akik nagyon komoly tekintettel ülték végig a 4 percet, s voltak, akik mosolyogva. Voltak, akik a feladat elején feszélyezve érezték magukat, viszont mindez az idő múlásával elmúlt náluk, s egyöntetűen arról számoltak be, hogy jól érezték magukat a feladat végén. A gyerekek úgy vélték kapcsolatépítésre és a bizalom elmélyítésére is jó a feladat. Többnyire közös élmények jutottak az egymással szemben ülők eszébe, s mint külső szemlélő úgy véltem ez a feladat felkeltette a gyerekeknek az egymás iránti érdeklődését, kíváncsiságát.
Összességében elmondható, hogy a feladatok fejlesztették az osztálytársak kapcsolatát, remek hangulatot teremtettek, ezáltal egy élménydús órát biztosítottak.

Képek