Történet
- Csoport neve: RAFAI5b
A hátfeliratom
Így kaptam meg a hátfeliratomat.
A történet ott kezdődött, hogy edzésen volt néhány ember, akinek a hátára volt írva, a judo ruhájára, a neve. Nekem is megtetszett, és én is akarom magamnak. Megkérdeztem az edzőnket, hogy hogyan lehet ilyet kapni. Azt mondta, hogy ha nemzetközi versenyen az első háromban benne leszek, és legalább van két nyertes meccsem, akkor nekem is lesz. Na, nem is kellett nekem ennél több. Nyáron mentünk is ki a csapattal Ausztriába. Gondoltam magamban, ez nemzetközi verseny, itt nyerhetek hátfeliratot. Már a versenyhez készülődtünk. Bemelegítettünk, dobáltuk egymást, földharcoztunk. Mielőtt a versenyhez felsorakoztunk volna, az edzőink még odahívtak minket, hogy jól érezzük magunkat. Mutattak egy kicsi technikát, és azt mondták, hajrá. Utána az egész csapat együtt: Samuraj. Elkezdődött a sorakozás, s majd utána a verseny. Nemsokára engem szólítottak. Felmentem a szőnyegre és elkezdődött a meccs. Először egy jukot, utána egy vazarit dobtak rajtam, ezért nem nyertem. Kicsit szomorú voltam, de a szomorkodásra nem volt idő, mert jött a második mérkőzés. Jól felszívtam magam a második meccsre. Vazarira eldobtam a lányt és utána karfeszítettem. Nagyon, nagyon örültem, nyertem. S mivel megnyertem a csatát, ezért mehettem a bronzéremért. Felálltam a tatamira és indították az órát. A szívem nagyokat kalapált, mert ezzel dobogós lehetek, akkor megvan a két nyert meccs és hátfeliratom lesz.
– Nyertem! – kiáltottam, amikor vége lett az én versenyrészemnek. Odamentem minden barátomhoz, családtagomhoz és átöleltem őket. Lefotóztak, ahogyan a dobogón állok, és büszkén jöttem haza a bronzéremmel.
2014 decemberében megkaptam a hátfeliratot, és már a judo ruha hátulján van, amiben edzek.
Balogh Zsófia