Történet
- Csoport neve: RAFAI5b
Gyöngyi
Egy szép januári napon történt. Tesiről tartottam éppen befelé a terembe. Rosszkedvűen baktattam, ugyanis a tornaóra sosem volt az erősségem, így előtte és utána kissé lehangolódom.
– Nóri – szólt Judit , mikor megérkeztem- ide tudsz majd jönni egy kicsit?
– Persze – biccentettem.
Éppen, hogy le tudtam venni a tornazsákom és felakasztani, mikor Gyöngyi is odahívott magához.
Kis habozás után Judithoz mentem először, végül is ő szólt előbb. Azt mondta, az irodalomleckét szeretné lediktálni. Kértem, várjon egy percet. Indultam volna Gyöngyi padja felé, de nem kellett, ugyanis már várt Judit padja előtt.
– Nóri, ezt neked készítettem – adott át egy lapot.
A papíron lovas képek voltak (nagyon szeretem őket). Hálálkodva mosolyogtam rá.
Most tűnt fel, milyen apró dolgoknak is lehet örülni. Gyöngyinek hála.
Képek