történet
- Csoport neve: RAFAI5b
Pitbull
Egy napon elmentünk focizni az osztálytársaimmal: Dominikkal, Kristóffal és Mátéval. Másfél óráig önfeledten játszottunk, amikor megjelent egy pitbull.
Felmásztam egy fára. A többiek is. Arra jött egy ember, megkérdeztük, kinek a kutyája a pitbull. Azt válaszolta, hogy a szomszédé, majd sietősen folytatta útját, bennünket újból magunkra hagyatva. Valakinek segítséget kellett hívnia. Sorsot akartunk húzni. Rettenetesen féltem, hogy nekem kell elhagyni a menedéket nyújtó fát. Kristóf , aki bátrabb és gyorsabb is nálam, ezt észrevette. Magára vállalta a senki által nem óhajtott feladatot. Majomügyességgel lemászott a fáról, villámgyorsan elfutott a szomszéd házig. A szerencse is megsegítette, mert a kutya gazdái kint voltak a kertben, s hazahívták a kutyát.
Megkönnyebbülten kúsztunk le a fatörzsről, és azzal a tudattal mentünk jókedvűen haza, hogy van köztünk valaki, akire számíthatunk, mert a bajban bátrabb nálunk, és hajlandó kockázatot vállalni a barátiért.