történet
- Csoport neve: RAFAI5b
Biztonságérzet
Tavaly valamelyik napon, mint mindig, fáradtan és rosszkedvűen elindultam az iskolába.
Valamelyik órán Éva néniék bejelentették, hogy jön egy új gyerek az osztályba. Kissé felbolydultunk a hírtől.
Otthon is megemlítettem a dolgot a családomban és a barátaimnak. Az egyik barátom kerékpározás közben rájött, hogy ki lehet: Szabi! Megörültem. Szabi hasonlít a bátyjára: nagyon jó a kapuban. Az előző iskolájában is ő volt a kapus. Ki is hívtuk a „grundra” focizni. Először zavarban volt, s a guruló labda is elment a lába alatt. Mélységes csalódást éreztünk, néhányan ki is gúnyolták.Visszaállítottuk a kapuba Mátét.
Eljött az osztályok közötti focibajnokság ideje. Éppen a legnagyobb riválisunkkal, a 6. a osztállyal küzdöttünk, amikor Máté váratlanul megbetegedett. Nem volt mit tenni, beállítottuk Szabit a kapuba és felkészültünk egy óriási vereségre. Vereség helyet azonban fényes győzelemben volt részünk. Szabi nagyon koncentrált, egyetlen gólt sem engedett be a kapunkba. Mikor megéreztük, hogy számíthatunk rá, akkor a csatárok is bátrabban támadták az ellenfél kapuját, s két gól is lőttünk.
Szabi ma már az iskola válogatottjának az első kapusa. Sokat viccelődünk vele a pályán kívül is. Ebből azt tanultam, hogy az új embereket ne lökjük el magunktól, mert lehet, hogy ő lesz a legjobb barátunk ebben az életben.