történet
- Csoport neve: RAFAI5b
Bolyongás Blankával
Színházban voltunk.
Tegnapelőtt a Pesti Magyar Színházban az Abigél című előadást néztük meg az osztállyal. Az egyik szünetben Blankával, a barátnőmmel szétnéztünk a színház előterében. Eltévedtünk. Nem találtunk vissza a nagyteremhez. Pánikba estem. Nem mertem átvágni a tömegen. Blanka azt mondta:
– Megkeresem a termet, aztán visszajövök érted.
Magamban azt gondoltam: ennek semmi értelme sincsen. Hangosan viszont ezt válaszoltam:
– Menj csak, várok!
Blanka eltűnt a szemem elől. Közben kicsit sötétülni kezdtek a fények, ami azt jelentette, hogy hamarosan kezdődik az előadás.
– Jaj, Blanka, gyere már! – tépelődtem magamban.
Igazából nagyon bíztam a barátnőmben. Vissza is jött. Felfedezte és megmutatta az utat, s még időben elfoglaltuk a helyünket a felvonás kezdete előtt.
„Nem kell mindig erősnek lenned. (…) A tökéletlenség felvállalása barátságokat szül, a barátságokból pedig erőt meríthetsz.”( Bear Grylls)