Hálatörténet
- Csoport neve: RAFAI5b
Maga kárán tanul az ember
Kinek vagyok hálás? Erről egy négyéves kori élményem jut eszembe, amely szeretett édesapámhoz kapcsolódik.
Éppen a narancslét akartam kivenni a hűtőszekrényből, de a sima palack kicsúszott a kezemből. Leesett. És tartalma szétömlött a kövön. Narancssárga tengerré változott a konyha… Amikor apukám észlelte az eredményt, nem kezdett el kiabálni vagy kiselőadást tartani, nem büntetett meg, hanem összecsapta a kezét:
-Nahát, Bence, micsoda fantasztikus tócsát csináltál! Szerencsére az üveg nem tört össze. Nincs kedved pancsolni a narancslében, mielőtt feltöröljük?
Még szép, hogy volt kedvem! Később persze kettesben feltakarítottuk a gyümölcslevet.
Gyere, kisfiam, kimegyünk a kertbe! Megtöltjük ezt a nagy üveget, és kipróbálhatod, hogyan lehet a két kis pracliddal ügyesen megfogni – javasolta kedvesen. Hamar rájöttem, hogy ha mindkét kezemmel a nyakánál markolom meg a palackot, akkor biztonságosan tudom cipelni.
Ezen a bizonyos napon aputól megtanultam: nem kell félnem a hibáktól. Épp ellenkezőleg: a tévedések lehetőséget nyújtanak új dolgok tanulására. A sikertelen kísérletekből is leszűrhetünk valami hasznos tapasztalatot.