Én még sosem voltam szomorú

- Csoport neve: TunderekesTunderfik
- VATTAI TÜNDÉRKERT ÓVODA ÉS KONYHA
- Kategória: Óvodások
- Téma: Az optimizmus gyakorlása
- (161 megtekintés)
A Boldogságórákat havi két alkalommal építem be a napi munkámba, a nagycsoportos, valamint a nagy középsős gyerekek részére. A csoportból 8-an vesznek részt Boldogságóra foglalkozáson.
Az első alkalommal egy relaxációval kezdtük a délelőttöt. /Körbe-körbe karikába/. Kíváncsi voltam, hogy a gyerekek, hogyan tudnak köröket rajzolni. Differenciálást is alkalmaztam a két nagy középsős gyermek miatt. Ők A/5-ös lapra rajzoltak. A relaxáció után megkérdeztem a gyerekeket, hogy mit gondolnak, nyitott vagy csukott szemmel volt egyszerűbb a rajzolás. Megoszlottak a vélemények, de legtöbbjük a nyitott szemmel rajzolást tartotta könnyebbnek.
A relaxációt Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dal meghallgatása követte. Azt vettem észre, hogy a gyerekeknek nagyon tetszik a dal. Eltudták magukat engedni. Egyéni ötleteiket megmutatták.
A hónap témáját Szomorú Szilárddal és Boldog Blankával vezettem be. Először is elmondtam nekik, hogy az egyikük szomorú a másik, pedig vidám. Gyakoroltuk a bemutatkozás helyes technikáját. Aztán beszélgettünk arról, hogy Voltak-e szomorúak és ki segített nekik megnyugodni vagy mivel sikerült őket felvidítani? Mindenki elmondta a véleményét, nem komolytalankodtak, a játékos feladatra összpontosítottak.
Néhány gondolat a gyerekektől:
– ,,akkor vagyok szomorú ha esik az eső, fúj a szél, esik a hó és akkor vagyok boldog, amikor kisüt a nap”.(5 éves megkésett beszédfejlődésű kislány)
– ,,amikor szomorú vagyok anya úgy vidít fel, hogy elmeséli a kedvenc mesémet és szépeket mondd nekem”.(6 éves kisfiú)
És ami igazán meglepett egy 6 éves kisfiú gondolata: -,, én még sosem voltam szomorú”. (Korcsoportját ismétlő kisfiú)
A beszélgető kör után két csapatra osztottam a gyerekeket. Eljátszottuk a vidám és szomorú játékot. Nagyon aranyos arcokat vágtak mindannyian. Élvezték a feladatot, és nagyon hamar feltudták egymást vidítani.
A játék után lerajzolták, hogy milyenek, amikor boldogok és milyenek amikor szomorúak. A gyermekek képességeit figyelembe véve terveztem meg ezt a tevékenységet. A holt időt, hogy csökkentsem szólt a Pozitív gyerek vagyok című dal, ezzel az volt a célom, hogy fenntartsam a gyerekek érdeklődését az alkotó tevékenység iránt.
Alkotás után, pedig eljátszottuk a tükörjátékot, hogy a feszültséget oldjam és ne éljék meg kudarcként a játékot, ezért elsőként én mutattam be a játékot. Legtöbbjük valamelyik testrészét tartotta szépnek, valaki a ruházatát. Nagyon tetszett nekik ez a játék. Jól érezték benne magukat. Sokat nevettek. Szerintem ehhez hozzájárult az is, hogy egy nagyítós tükröt használtam a játék során.
A délelőttöt Bagdi Bella: Mutasd meg a világnak című dalával zártuk. Figyelemmel hallgatták a szöveget és leutánozták, amit a néni kért tőlük a dalban. Egyéni ötleteket is alkalmaztak.
Én úgy gondolom, hogy az előző hónaphoz képest itt már felszabadultabbak, érdeklődőbbek. Amikor visszamegyünk a többiekhez Boldogságóra után örömmel mesélik a társaiknak, hogy milyen érdekes dolgokat játszottak. Többször megkérdezik, hogy Óvó néni ma is lesz Boldogságóra?