Boldogságóra Program

Katica középső csoport A boldogságórák csoportunkban mindig jó hangulatban telnek. A gyerekek szívesen vesznek részt a beszélgetésekben. Együtt alakítjuk ki a helyet, mosolygós párnákat veszünk elő, megteremtjük a meghitt légkört ahhoz, hogy mindenki kényelmesen és jól érezze magát.
Októberi témánk az optimizmus gyakorlása szorosan kapcsolódott Óvodai Nevelési Programunk,,Érzéseink” című témaköréhez. A téma bevezetéseként a ,,Rózsa szirma harmatos” kezdetű dalt hallgattuk meg. Beszélgetni kezdtünk arról, kinek mi jut eszébe, milyen a hangulata a dalnak. Megállapították, hogy kicsit szomorú hangulata van, felfigyeltek a bánatos szóra. Elmondtam a gyerekeknek, hogy a dalban a természet pihenni, aludni tér: ,,az én szívem bánatos, sárgul az erdő”. A következő sorokban megjelenik a bizakodás, a remény, (az optimizmus) az ősz és a tél után újra éled a természet: ,,hej, de mégis várok én, új kacagásra, virágfakadásra”. Folytatásként, aki szerette volna, elmondhatta volt-e már szomorú, megvigasztalta-e valaki és ha igen, mivel, hogyan. A ,,Virágéknál ég a világ” kezdetű dal tartalmáról, hangulatáról az volt a véleményük, hogy vidám és vicces. Többen arról beszélhettek, hogy még mitől lehetünk vidámak, jókedvűek. Jókedvünkben gyakran énekelünk, táncra perdülünk. ,,Apa otthon énekel és fütyülni szokott!” ,,Szoktam Anyával a konyhában táncolni amikor főz.” Sikerült átérezniük, hogy jobb érzés az, amikor mosolygunk, vidámak vagyunk, jó kedvünk van. Amikor együtt játsszunk jól érezzük magunkat. A csengős játékban mindenki örömmel vett részt.

Következő alkalommal színes képek segítségével ismerkedtünk az érzések kifejezésével. Megkeresték az érzésekhez tartozó kis képeket. Egy dobozkában különböző arckifejezésű emberek képeiből választottam, bemutattam, majd a gyerekek leutánozták. Ez alapján kellett szóban megfogalmazniuk, milyen arckifejezésű ember lehet a képen. Vidám, szomorú, kíváncsi csodálkozó, fájdalmas, mérges stb. Eljátszottuk a ,,Koszorú, koszorú” kezdetű dalos játékot. Felhívtam a figyelmet arra, hogy aki a koszorú szerepet játssza valójában nem szomorú. Együtt örülünk, amikor a kör közepén elhelyezkedő kis koszorú kitalálja a játék szabálya szerint, ki kopogtat a háta mögött.
Zárásként ,,Az aranyszőrű bárány” című vidám mese a jó hangulatot fokozta a csoportban. A meséhez kapcsolódóan vicces volt, amikor seprűvel mozgásos játékot játszottunk. Akihez hozzáért a seprű, az oda is ragadt.

Játékidőben közösen építettük meg a JÓ DOLGOK KERTJÉT. Őszies lett a kiskert színes levelekkel, gombákkal, katicákkal, csigákkal, gesztenyével, makkal díszítve. A kis Manók háza is helyett kapott a kertben. Mindennap körbe ültük és elmondhatták aznap kivel, milyen jó dolgok fognak történni, ki mire vágyik. Sok ügyes gondolat fogalmazódott meg. XY elmondta az a jó dolog, hogy jöhet óvodába és az óvó nénikkel, a gyerekekkel együtt lehet. ,,Akkor vagyok boldog, ha mindenki boldog” – így fejezte ki magát. Nagyon megható volt. X azért vidám és jókedvű egész nap, mert ma a Galérián pihenhet délután: ,,Az a jó dolog fog történni ma velem, hogy a Galérián fogok feküdni.” S. szerint, ma jó lesz, mert elkészült a piros alma ragasztásával és haza viheti: ,, Örülök, hogy elkészült a piros alma képem, haza viszem és megmutatom otthon”. Délután az uzsonna után mindig visszatértünk a kerthez és megbeszéltük megtörténtek-e a jó dolgok, amire vágytak.

Készítettem vidám és szomorú fejecskéket, ezek közül választhattak a beszélgetés után milyen hangulatban érzik magukat. Próbálták megfogalmazni, miért vidámak, vagy éppen szomorúak kicsit. Azt a fejecskét keresték meg és mutatták fel, ami a hangulatukat jellemezte.
Van egy kisfiú a csoportunkban Zs., aki sokat zsörtölődik, morog, nem tetszik neki, ha nem az akarata szerint történik a játékeszközök elosztása, a szerepek vállalása, ilyenkor rosszkedvű lesz és szomorkodik. Gyakran unatkozik, nem akar bekapcsolódni a játékba, tevékenységeinkbe, olyankor mindig fáj valami, azért nincs kedve. Elhatároztuk, hogy nap, mint nap elhessegetjük a morcos kedvét (legyen mosolygósabb, vidámabb, ne morgolódjon sokat). A gyerekekkel együtt segítjük őt, hogy vidámabban lássa a világot. Nevető labda segítségével játszottunk tovább. Annak adhatták a labdát, aki megnevettette őket. Mindenki igyekezett Zs.-t is megnevettetni. Az optimizmus gyakorlása dicsérettel, odafigyeléssel, simogatással, öleléssel, közös játékba történő bevonásával zajlik, annak érdekében, hogy ő is vidám gyerek legyen.

Egyik nap Cs.(kislány) a reggeli után elkeseredett. Kérdeztük tőle: ,,Miért sírsz?”,, Hiányzik az Anyukám”- volt a válasz. Ekkor készítettük a vigasztaló ,,Arany csillagocskát”, megsimogattuk majd átadtuk neki a fényes csillagot vigasztalva őt. Lufikat vettünk elő és vidám lufis játékba hívtuk, már nem is volt rosszkedvű.
A tevékenységek során megvalósított játékok lehetőséget nyújtottak az érzések vizuális, verbális, metakommunikatív megjelenítésére, az optimizmus gyakorlására.

Képek