Első boldogság óránk

Ma feldolgoztuk a Hálamesét. Fantasztikus élmény volt, mind a gyerekeknek, mind nekem. Az osztály másodikos, és nem is gondoltam, hogy ennyire átélik a történet mondanivalóját. A mesét a kézikönyv szerint dolgoztuk fel. Olyan pozitív energiák lepték el a csapatot, hogy nehéz szavakba önteni. Tényleg nagyon jó meglátásaik voltak a gyerekeknek. Amikor megkérdeztem ők miért hálásak a családjuknak, nagyon sok gondolat jutott eszükbe. Az egyik „gyerekem” azt mondta, hogy ő nagyon hálás az anyukájának, mert ő megszületett, és az orvosnak, mert a doktor bácsi mentette meg az életét, mert majdnem meghalt amikor megszületett. Miért jó a hálánkat kifejezni kérdésre is rengeteg pozitív választ adtak a gyerekek. Megfogalmazták, ha örömet szereznek másnak annak ők is örülnek és ettől boldogok lesznek. Hálám jeléül, mert annyira kedvesek, ügyesek voltak mindenkinek adtam egy szívecskét a foglalkozás végén. Nagyon örültek. Holnaptól egy szívecske ki is kerül a táblára, mint a mesében. A gyerekek már ki is választották ki legyen az. Neki fogunk kedveskedni valamivel a nap folyamán. Amikor a táblánál álltam és erről beszélgettünk, akkor ért a meglepetés. A gyerekek megkérdezték, hogy megölelhetnek-e? És minden gyerek szinte lerohant és ölelgettek. Persze ez nem újdonság, mert szeretik kinyilvánítani az érzelmüket, de általában akkor, ha reggel találkozunk vagy megyek haza az iskolából. Nem óra közben. Ezt az érzelmi energiabombát a mesének a foglalkozásnak köszönhetem. Megkérdeztem azt is, tetszett-e nekik a mese. Az alábbiakat válaszolták: varázslatos, izgalmas,mert az osztály volt benne, természetfeletti. a mozikba is ki lehetne küldeni. A videó amit készítettem sajnos nem valami jó minőségű, még tökéletesítjük. 🙂 Csak szerettem volna megosztani veletek mennyire hálásak a gyerekek is és mennyire vidáman telt el az első boldogság óránk. Szuper volt! Köszönjük!