Boldogságóra Program

Az elmúlt időszak mindenki számára nehéz volt, ezért a „kis” dolgok is fontosabbá váltak számunkra. Az elmúlt néhány hónap kimaradása miatt az óvodásaim érzelmi világában is változások történtek. Nem találkozhattak barátaikkal, velünk. Megtapasztalták, milyen az, ha egy számukra fontos személy nincs a közelükbe. Fontosabbá vált számukra a személyes kommunikáció, az érintés. Egy-egy óvodai nap alkalmával többször odajönnek és ölelve mondják: „Szeretlek, Rita néni!” 🙂

Izgatottan készültem az idei év első Boldogságórájára. Amikor a polcról levettem a könyvünket és elkezdtem az órát, örömmel tapasztaltam, hogy a nagycsoportosok felismerték és mosolyogva mondták: „Boldogságóra következik!” Elsőként én mondtam el nekik, miért is vagyok hálás (természetesen gyermeknyelven 🙂 ). Szeretném ezt most veletek is megosztani.

Hálás vagyok azért, mert:
– megkezdhettük a gyermekek nevelését az intézményünkben,
– ismét személyesen gyakorolhatom a hivatásomat (nem online formában),
– újra találkozhattunk egymással,
– személyesen is fogadhatom a gyermekek szeretetét, ölelését,
– hallhatok gyermekzajt a csoportszobában,
– az újonnan érkező kiscsoportosok szülei ránk bízták gyermekeik nevelését, minket választottak,
– minden kolléganőm és kis óvodásom is egészséges,
– és nem utolsósorban ebben az évben is folytathatjuk a Boldogságórákat.

Ezt követően ők is megosztották velem gondolataikat:
– „Hálás vagyok, hogy jöhetek oviba!”
– „Hálás vagyok anyuért, apuért és a tesómért!

Elmeséltem „A hálafa történetét”, amit kis ovisaim érdeklődve hallgattak, majd hálafát festettünk csoportszobánk ablakaira.

A munkafüzetből is megoldottuk a feladatokat és természetesen a hetekben több alkalommal Bagdi Bella zenéit (nagy kedvencek!) hallgattuk és relaxáltunk is.

Az idei évben hálával tartozunk azért is, mert elkészült óvodánk csodálatosan felújított udvara. Minden csoport számára kialakítottak egy-egy magaságyást. Kis kertészeinkkel pedig hálavirágokat ültettünk bele, melynek történetét röviden szeretném elmesélni.

„Egy szép napsütötte délelőtt elindultunk sétálni a városba. Megbeszéltük, hogy árvácskákat vásárolunk a helyi virágboltban. Szerettünk volna kolléganőimmel örömet okozni a gyerekeknek, így elhatároztuk, hogy saját anyagi forrásból vesszük meg a növényeket. Az árvácskák kiválogatása után az eladónő kedvesen közölte velünk, hogy szeretné óvodánknak ajándékba adni a virágokat. Megköszöntük a kedvességet és boldogan indultunk vissza az oviba, hogy elültessük a növényeket, szebbé tegyük udvarunkat.”

Úgy gondolom, ezen élményen keresztül a gyerekek is megtapasztalhatták az igazi hála érzését, jobban érthetővé vált számukra a hála fogalma és lényege!

Képek