Hálásnak lenni boldogság

- Csoport neve: Csoda-csapat
- Fábiánsebestyéni Arany János Általános Iskola
- Kategória: Alsósok
- Téma: A boldogságfokozó hála
- (92 megtekintés)
Hálásnak lenni boldogság
Csoda-csapatunk nincs egy hónapja, hogy iskolába jár, se írni, se olvasni nem tudnak még, valamint több városból érkeztek, így nem egy teljesen összeszokott társaság.
Mivel a gyerekek többségében Boldog Óvodákból érkeztek, így van már némi ismeretük az érzésekkel kapcsolatban. Látszik, hogy beszéltek már róla, a gyakorlatban is alkalmazzák a hallott ismereteiket.
Foglalkozásunk első részében, a Gyerekdaloknál többen velem énekelték a Szép nap, ölelj most át engem című dalt, hiszen az szinte minden nap előkerült eddig a nap valamelyik pillanatában. A téma lezárásához alkalmazott meditáció gyakorlati része sem volt idegen már tőlük. Ez köszönhető annak, hogy az elmúlt rövidke időszak alatt többször csináltunk már együtt relaxációs gyakorlatokat.
A bevezető énekelés után hosszasan beszélgettünk a hála jelentéséről, arról, hogy mi az, ami miatt boldogok, mi az, aminek örülnek, miért mondhatnak köszönetet? A hála, mint fogalom nem ismeretlen a gyerekek előtt, hiszen az iskolába lépésük első napjától kezdve beszélünk a minket körülvevő pozitív dolgokról, illetve az azokért való háláról. Elmélyülésünket segítette a Mese a hálás egérről című szöveg felolvasása is. A gyermekek sokszor jutottak szóhoz, sokféle ötletük volt azzal kapcsolatban, hogy kinek és miért is lehetnének hálásak. Talán az a része egyszerűbb még nekik, hogy a hálát személyekhez kötik, de a későbbiekben szerintem rá fognak érezni a személyektől elvonatkoztatott hála-érzetre is.
A foglalkozás egy kézműves résszel folytatódott, melynek során a gyerekek egy karton szívet rajzoltak körül egy írólapra. Annak körvonalát később körbenyírták, majd vidámságot, boldogságot kifejezően díszítették hála-szívüket. A munka közben boldogan súgták a fülembe, hogy kit szeretnének vele meglepni, és miért lehetnek annak az illetőnek hálásak. A meglepett és sok esetben megilletődött személyek között volt osztálytárs, barát egy másik osztályból, tanító néni, az újságos néni, de akadt olyan gyermek is, aki a konyhán dolgozóknak adta oda a hála-szívét, köszönetül azért, mert ők finom ételt főznek nekünk. Többségében láttam, amikor kiosztották a gyermekek a szíveket, de volt olyan is köztük, aki az édesanyjának, vagy testvérének szánta a háláját, a köszönetét, szeretetét. Jó volt látni, hogy a gyerekek mekkora boldogsággal adják át meglepetéseiket, és hogy a hála kifejezésének másik oldalán lévő személyeknek ez milyen hatalmas nagy örömöt jelentett.
Hálás vagyok azért, mert ezt a foglalkozást ilyen boldogságban és teli szeretettel tudtuk megtartani.





