Boldogságóra Program

Számíthatsz ránk!

Gréczi Lilla (Dunaharaszti Hunyadi János Általános Német Nemzetiségi Általános Iskola 4.b)

Ez a történet Erdőfalván esett meg. Egy szépséges tölgyerdőben, ahol a többszáz éves fák törzsében éltek az állatcsaládok. A falu közepén, a legöregebb fában volt az Erdei Tanoda.
Egy szép őszi reggelen mindenki iskolába igyekezett. Fürge Ferkó mindig pontosan érkezett, de ezen a napon hiába várták őt társai.
– Szerintem valami baja esett! – aggódott Sün Saci.
– Szóljunk bagoly tanár úrnak, és keressük meg együtt! – javasolták az ikrek, Mackó Lackó és Misi.
A patak mentén indultak el. Egyre hangosabb jajgatást hallottak:
– Segítség! Segítség! – kiáltozott fájdalmasan Ferkó.
Odaszaladtak, s látják, hogy barátjuk mozdulatlanul fekszik a földön.
– Mi történt veled? – kérdezte Sikló Sanyi.
– Megbotlottam, elestem és most nem tudok lábra állni – nyöszörögte Ferkó.
– Elfutok Cin Cin Cecil doktornőért! – mondta Saci, és már szaladt is.
Az orvos hamar odaért, és megállapította, hogy a nyuszi mindkét mellső lába eltört. A rendelőben begipszelték, a barátai pedig Makk Marciék talicskájában hazavitték. Az iskolában teltek a napok Ferkó nélkül, de a társaság egyre szomorúbb lett. Mindenkinek nagyon hiányzott Ferkó. Tüskéshátú Tündének nagyszerű ötlete támadt:
– Ketten minden nap látogassuk meg Ferkót! Elmondjuk neki, hogy mit tanultunk aznap, így nem marad le. Mi pedig megtudjuk, hogy hogyan érzi magát, és miben tudnánk neki segíteni.
Ferkó csontjai barátai szeretetétől gyorsan összeforrtak, és végre újra járhatott iskolába.
Osztálytársai barátságból ötösre vizsgáztak. Ferkó hálája jeléül egy szép verssel kedveskedett nekik:

Nincs jobb, mint egy jó barát,
Aki segít, ha bajban lát.
Ott van mindig melletted,
Veled nevet és szeret.

A rossz dolog illanó,
Ha segít sok tanuló.
Mert a jó barát bajban is jó,
Köszöni Néktek Fürge Ferkó.