Boldogságóra Program

A mi intézményünkben rendkívül fontosak a társas kapcsolatok. A középsúlyosan értelmileg akadályozott tanulók egymással és a pedagógusokkal, velük foglalkozó felnőttekkel is napi kapcsolatban állnak. Célunk pedig az, hogy ezek a kapcsolatok bizalommal telik legyenek. Hiszen akkor érzi jól magát a tanuló az osztályközösségben, ha jó barátságok, társas kapcsolatok alakulnak, formálódnak, fejlődnek. Az osztályban fontosnak tartjuk a fizikai érintkezést is, hogy tudják megsimogatni társukat, ne jelentsen problémát, ha meg kell fogniuk egymás kezét. Minden reggel köszöntéssel kezdjük a napot, megbeszéljük, kinek milyen napja van, vidám – e, vagy szomorkodik valami miatt. Ki hiányzik az osztályból?
Egyik nap meglátogattuk Judit nénit a műhelyben, hogy lássuk, amikor majd nagyok lesznek, milyen munkafolyamatokba tudnak bekapcsolódni. Érdekes volt az agyaggal való ismerkedés. Volt, akinek nagyon tetszett, együttműködő volt, de olyan gyermek is volt, aki alig várta, hogy megmossa a kezét. Először csak két tenyér között golyókat formáltunk, majd a bátrabbak a koronghoz is odaültek és Judit nénivel egy ceruza tartót formáztak. A tanulók pedig észrevétlenül együttműködtek, vártak egymásra, fejlődött finommotorikájuk, részfeladatokat végeztek. Megismerték a balesetvédelmi szabályokat, felvették a kötényt, és idegen környezetben is tudtak alkalmazkodni.
Később a kis kézzel készült mintadarab ujjlenyomat díszítést kapott, és Judit néni kiégette nekünk a kemencében. Nagyon jól éreztük magunkat és alig várjuk, hogy újra ellátogathassunk ebbe a csodabirodalomba.
(Szegedi Veronika, gyógypedagógus)

Képek