Boldogságóra Program

Beszámoló
A Mesevár Óvoda és Bölcsőde Mende, Törpike csoportjában megtartott Boldogságóráról, melynek témája: Megbocsátás

Beszámolómat azzal szeretném kezdeni, hogy újra nyitottak az óvodák és ismét vannak gyermekek a csoportokban. Ez így van a mi óvodánkban is.
Természetesen, vannak még otthon maradó gyermekeink is, hiszen azok a családok, akik továbbra is meg tudják oldani a gyermekek otthoni ellátását, nem jönnek az óvodába, de ők vannak kevesebben. A csoportok létszáma napról-napra növekszik.

Az elmúlt időszakban, sajnos boldogságóráinkat nem tudtuk megtartani.
A családok felé elküldtük a sok-sok feladatot, amelyet a Boldogságóra csapata küldött számunkra, de azok megvalósításáról kevés fényképet kaptunk vissza.
A szülők elsősorban az óvodából küldött feladatokat, kreatív ötleteket, játékokat valósították meg, és ezekről napi szinten küldtek visszajelzéseket nekünk.
Természetesen, nagyon örültek a remek ötleteknek, ezt jelezték is számunkra, de a megvalósításra már nem nagyon maradt idejük és erejük sem.
Nem könnyű időszak volt ez a családok, a szülők számára. Nagyon sokat fáradoztak azért, hogy a felkínált feladatokból a számukra, ill. a gyerekek számára tetszőt megvalósítsák és elküldjék nekünk.
Úgy gondolom, hogy annak ellenére, hogy nem sok boldogságórás feladat valósult meg otthon, mégis nagyon pozitív dolog az, hogy a családok együtt dolgoztak, együtt voltak, ennyi időt régen töltöttek el együtt közösen a gyermekekkel.

A téma megvalósítását a mondóka gyakorlásával kezdtük, közben kiszíneztük a kis színezőt. Meghalgattuk a hónap dalát is, Bagdy Bella: Ho’oponopono c. dalt, amelynek nagy sikere volt a gyermekek körében.
A mondóka nagyon tetszett a gyermekeknek, örömmel mondták, gyakorolták többször is.
Ezután relaxációs feladatok következtek, amelyeket a gyerekek nagy örömmel végeztek.
A tevékenység során, a gyermekek gondolkodását arra szerettem volna terelgetni, hogy mennyire fontos számunkra, hogy meg tudjunk bocsátani egymásnak.
Beszélgetőkört indítottunk, ahol, elmesélhették a csoport tagjai, hogy voltak-e olyan helyzetben, amikor ők rosszat tettek, milyen érzés volt arra várni, hogy bocsánatot nyerjenek, vagy ők hogyan kértek bocsánatot másoktól.
Egy kis gondolkodás után, már jöttek is elő a kis történetek, és azt is megállapítottuk, hogy nehéz volt bocsánatot kérni utána.
Boldog Dórával és a csengettyűvel hívtam a gyerekeket mesehallgatásra. Meghallgattuk, a Tündérei bocsánat c. mesét, majd válaszoltunk a kérdésekre, és mindenki piros szívecskét adhatott annak, akit nagyon szeret.
A mesével motiválni szerettem volna a gyermekeket, hogy a történet hangulati elemei beindítsák a gyerekek képzeletét, érezzék meg, tudatosodjon bennük a megbocsátás lényege.
Ehhez hozzájárult a daléneklés többlet is, illetve a tündérek árnyékának megkeresése a munkafüzeti feladatban.
Süni bábbal közös bábozásra hívtam a gyerekeket, amelyben a csoport tagjai örömmel vettek részt, sikerült érdeklődésüket felkeltenem és mindvégig fenntartanom. Nagyon élvezték a gyermekek a közös bábozást.
Nagy örömmel nyugtáztam, hogy beleélték magukat a gyerekek a mese történetébe és lelkesen vettek részt a bábozásban. A beszélgetés során, nagyon jól meg tudták fogalmazni, a szereplők tulajdonságait, jellemzőit, bátran elmesélték, hogy ők is megbocsátanának a süninek, és melyik állattal szeretnének barátok lenni.
Ezután az „Erdőben jártam, keltem… c. játékkal elsétáltunk a megbocsátás erdejébe, és mindenki az erdőben egy fává változott, és egy szóval fogalmazta meg, hogy neki mit jelent a megbocsátás. Ezután le is rajzolhatta mindenki a saját „megbocsátás erdejét”.
Nagyon lelkesek voltak a gyerekek, nagy odaadással vettek részt a játékban, és igazán szép alkotások születtek.
A játékban valamennyien kipróbálhatták magukat, kiélhették szereplési vágyukat, bővíthették szókincsüket.
A varázsszavas játéknak nagy sikere volt, boldogan ismételtük meg többször is.
Ezután számolgattunk is egy kicsit, megszámolhatta mindenki a megbocsátás erdejében, a szeretet gyümölcseit.
Az előre kivágott, megbocsátás jelét mindenki kiszínezte, és a barátjának adta. A gyerekek kezdeményezték az átadást, nagyon megható pillanat volt, a kérdésre, hogy miért a barátodnak adod? – a válasz, mert sokat szeretnék játszani még vele, és bocsásson meg nekem.
Befejező énekünket nagy lelkesedéssel, boldogan énekelték a csoport tagjai.
Az egész tevékenység nagyon jó hangulatban telt el, mindenki nagyon jól érezte magát, és többen is megjegyezték, hogy hiányoztak már a boldogságórák.

Képek