Boldogságóra Program

A mi osztályunk egy falunkbeli, világjáró ember életútját írta le. Az összegyűjtött önéletrajz szinte minden állomása kitartásról, küzdelemről tanúskodik, ugyanakkor bemutatja az is, milyen sokra viheti valaki, aki képes küzdeni a céljaiért.

Önéletrajz

Budapesten születtem, 1977. február 17.-én. Az általános iskolát Úriban jártam, 1983 -1991 között.
Az általános iskola után felvételiztem a barcsi Dráva Völgye Szakközépiskolába, ami az otthonomtól majd 300 kilométerre, az akkori Jugoszláv határon található. Felvételt nyertem az erdészeti tanfolyamra, ahol az akkor induló kéttannyelvű szakon folytattam tanulmányaim. Az iskolában kiemelt szintem tanultuk a német nyelvet, második osztály után középfokú nyelvvizsgát kellett tenni és azután a szakmai tárgyak tanítása idegen nyelven történt. Az érettségi után maradtam még egy évet, és megszereztem az erdészeti technikusi minősítést. (1991-1996)
Meghatározó élmény volt számomra 1991 ősze, mikor egy hétvége után utaztam vissza a kollégiumba, és egy idegen katonai vadászgép átrepült a magyar légtérbe, és Barcs mellett bombákat dobott le. Az akkori szerb-horvát háború a határ mellett zajlott.
A szakközépiskolában az irodalommal foglalkoztam fakultatívan, szavalóversenyekre jártam és kiváló tanárnőm segítségével országos versenyeken vettem részt, többször a legjobbak között végezve.
Szakközépiskola után Gyönygyösre felvételiztem, és felvételt nyertem főiskolára. Agrármérnöknek tanultam vadgazdálkodási szakon. (1996-1999) A főiskola három éve alatt a szakanyagon kívül megszereztem az ebtenyésztői oklevelet, illetve inszeminátori vizsgát tettem.
A főiskolai évek gyorsan teltek, és a nyári időszakban Németországba jelentkeztem mint diáksegéd. Kettő nyarat töltöttem a Lübbinchener Milk und Mast szarvasmarhatelepén (1997 és 1998 nyara, kétszer 4 hónap) és a rengeteg munka mellett csiszoltam a német nyelvtudásom, illetve első kézből éltem tanultam bele a szarvasmarhatenyésztés fortélyaiba.
A diplomát 1999-ben szereztem meg, közben nyelvizsgáztam angolból is.
A főiskola után munkát kerestem, de egy volt professzorom megkeresett és felajánlott egy németországi lehetőséget, amit nem akartam kihagyni. Így Würzburg mellé, Untereisenheim-ba költöztem és a Weingut Hirn nevű családi bortermelésben kezdtem dolgozni. Csodás helyen éltem és rengeteget tanultam a borászat és szőlészet körében.
Miután hazatértem, a katonaság következett: 9 hónapot töltöttem a magyar hadseregben. 3 hónapot Tapolcán, 6 hónapot pedig Budapesten az Irinyi János laktanyában. (2000)
Katonaság után munkát kerestem, most már állandó megélhetésre. Kisebb kitérők után Tápiószentmártonban (2001 – 2006) helyezkedtem el, mint hivatásos vadász, és csodálatos öt évet töltöttem a természetben. Hivatásos vadász életem során rengeteg segítséget nyújtott a nyelvek ismerete a külföldi vadászok fogadásakor. Tenyésztettem fácánt, vaddisznókat, kutyát. Életem egyik legszebb, legmeghatározóbb éveit töltöttem Sőregpusztán, a vadásztársaság székházában.
Öt év után úgy éreztem, hogy ideje váltani, és jelentkeztem Makóra fővadásznak. (2006 – 2008) Makón vadászéletem kiteljesedett: fővadászként rengeteget jártam a területet, de volt időm másra is – ez pedig az irodalom volt. Rendszeresen publikáltam a Vadászkutya magazinban, illetve többször is pályáztam a Nimród magazin novellaíró pályázataira és többször nyertem is. (Az összegyűjtött novelláim ebből az időszakból az Ajándék a léleknek című antológiában találhatóak.) Több vadászati programot is sikerült beindítani Makón, többek között a fogoly visszatelepítési programot. 2008 tavaszán az Országos Vadásznapon kitüntettek egy emlékplakettel: „Csongrád megye vadgazdálkodásáért”.
2008-ban döntenem kellett, mit is akarok: 2004-ben megismerkedtem jelenlegi párommal, aki viszont Londonban élt már abban az időben. Hosszas fontolgatás után elhatároztam, hogy elköltözöm Magyarországról.
Londonban sajnos nem tudtam folytatni a szeretett foglalkozásom, és új karrier után néztem. A szolgáltatóiparban helyezkedtem el, és minden szégyellnivaló nélkül én is ott kezdtem, mint minden újonnan érkezett: a ranglétra legalacsonyabb fokán.
Első munkahelyem a Jom Makan (2008 – 2011) nevű maláj étterem volt, ahol a vezetőség hamar felismerte, hogy én nem szeretnék csak kisegítő lenni, így tanítani kezdtek, illetve magam is elkezdtem egy egyéves konyhavezetői iskolát. (2008) Mire végeztem, már szakácsként dolgoztam, és pár év alatt felküzdöttem magam étteremvezetőnek. Ekkor már 4 étterme volt a cégnek, három Londonban és 1 vidéken.
2011-ben olvastam egy hirdetést az újságban, Jamie Oliver keresett embereket az új éttermeihez. Úgy gondoltam kipróbálom magam és elmentem az interjúra. Meglepetésemre munkát ajánlottak az újonnan nyíló Stratford-i étteremben, a 2012-es olimpiára készülendő. Elfogadtam a munkaajánlatot, és azután ott folytattam a karrierem. Rengeteget tanultam, és később cégen belül áthelyeztek a Gatwick reptérre, ahol az ottani Jamie’s Italian-t működtettem. (2011 – 2013)
A konyhavezetői szerepet élveztem, de vissza szerettem volna költözni Londonba így elfogadtam egy munkaajánlatot a központban, a Soho-ban. Az éttermet La Bodega Negra-nak hívják, exkluzív mexikói menüt nyújt. Az étterem fantasztikus hangulatú, és rengeteg ismert ember látogatta: találkoztam megannyi hírességgel az ott töltött idő alatt.
London a világot nyitotta ki számomra, és párommal rengeteget utaztunk. Ekkor döntöttem el, hogy visszatérek gyerekkori álmomhoz, és lehetőséget kerestem, hogy Afrikába mehessek. Végül úgy döntöttem, hogy ha már megyek, nem csak heteket akarok ott tölteni: így feliratkoztam egy szafari vezetői képzésre, és elköltöztem Hoedspruit mellé, a Dél-Afrikai Köztársaságba. A kemény 6 hónapos angol nyelvű tanfolyam után sikeresen levizsgáztam, és elhelyezkedtem a Karongwe Portfolio vadrezervátumban mint szafari vezető. Sajnos a vízumom lejárt így 2015-ben hazaköltöztem. (Az egy év története a Madoda című könyvemben olvasható.)
Londonban ismét a konyhában kerestem elfoglaltságot, és visszamentem dolgozni a mexikói étterembe, de nem sokáig voltam ott, mert egy nagyon kecsegtető főszakácsi állás miatt átmentem az újonnan alapított The Ivy Collection céghez.
Az Ivy-nál (2016-2018) töltött idő rengeteg új dolgot hozott. Új emberekkel ismerkedtem meg, új technikákat és rendszereket tanultam.
2017-ben 6 hónapra felfüggesztettem a munkaviszonyom, mert elutaztam Fijire, ahol egy önkéntes tábor személyzeteként dolgoztam. A párom töltött 3 hónapot ott 2016-ban, de egy rettenetes ciklon (Winston) legyalulta a szigeteket, és visszamentünk segíteni az embereknek. A falusiak megsegítésén kívül az volt a feladatom, hogy hozzak létre egy fenntartható konyhakert programot, amit majd valaha, ha a GVI (Global Vision International) civil szervezet elmegy, akkor a helyiek tovább tudnak vinni, és segítségükre lesz. (A Fidzsin töltött hat hónapom útleírása a Bula Fidzsi című könyvemben olvasható.)
A program sikeresnek bizonyult, és azóta is fut.
2018-ban elhagytam a szeretett Ivy-t és a Harrods-ban folytattam főszakácsként. A hatalmas, csodás és világhírű épület rengeteg embert vonz – megtisztelő volt ott dolgozni.
2019-ben váltottam ismét, saját akaratomon kívül. Jelenleg a Youngs & Co-nak dolgozom, főszakácsként, és meg vagyok elégedve a munkahelyemmel.
Az elmúlt évtizedek alatt rengeteg emberrel találkoztam, rengeteg helyen jártam és elmondhatom, hogy a világ minden táján vannak barátaim. Sok helyen megfordultam: Ázsiában, Európában, Afrikában, sőt láttam egy piciny darabot Ausztráliából is.
Az utazás szerves része az életemnek, de arra mindig törekedtem, hogy az utazásaim célja ne csak időtöltés legyen, hanem valami célt is szolgáljon. Önkéntesként dolgozni, szervezetekhez tartozni és segíteni embereken – számomra ez az igazi cél.
Londonban több alapítványnak is támogatója vagyok, úgy mint a WWF vagy a London Wildlife Trust. Számomra a környezet megóvása és a természettel való együttélés a legfontosabb: minimalistaként nincs autóm, nem költök felesleges dolgokra, csak ami az életemhez szükséges. A munkám mellett mindig keresem a lehetőséget hogyan tudok részt venni jótékonysági akciókban, mivel tudom jobbá tenni a világot.
Szeretem a kihívásokat, főleg ha jótékonysági céllal kapcsolják össze – ezért futottam maratont és több fél maratont, illetve rengeteg 5K és 10K-t: így a befizetett részvételi díjjal civil szervezeteket támogatok.
Az irodalom szerves része maradt az életemnek. Írok most is, és ha minden igaz nemsokára megjelenik egy antológia, amiben az én egyik novellám is megjelenik.
Az életemben előre nézek, és rengeteg célom van. Talán egyszer mind teljesülni fog…
2020.02.

Képek