Boldogságóra Program

„Az ölelés az egyik legcsendesebb és legszebb módja annak, hogy kifejezzük: FONTOS vagy nekünk!” Ez az idézet már egy hónapja felkerült a bölcs tudósságunk falitáblájára. Nehéz és sokszínű hónapot hagytunk magunk mögött, hiszen az osztályunkból 5 gyerek világutazóként 3 hétre elutazott Lichtensteinbe, s nélkülük készültünk velük csak a szívünkben a társas kapcsolatok erősítésére. Azt hiszem a láthatatlan kötelék még szorosabb lett, hiszen a nyílt hetünk után az osztályunk újra teljes létszámmal vett részt a hagyományosan megrendezésre kerülő Raffay hetünkön. A közös élménybeszámolós beszélgetőkörök után közösen készültünk a mesemondó versenyre, a rajzpályázatra és az Óperencián innen és túl mesei vetélkedőre. Sok-sok nevetés és persze sírás is vegyült a hónapunkba. Már alig várták a vetélkedőket, de sokszor odabújva suttogva kérdezték… Zsuzsi néni… Mikor lesz boldogságóra? Megvárjuk a többieket is! Hát persze! A közös játékok és rendezvények lényege, hogy együtt legyünk. Ha nem is résztvevőként, de nézőként mindenhol szorkultonk egymásnak, s ez is erőt adott nekik, nekem, hogy jó úton haladunk. Igen, egy csapat vagyunk, s segítjük egymást. A hónap utolsó napján örömmel várták a testnevelés órát, de ahogy meghallották, hogy BOLDOGSÁG Nap…. Örömük határtalan volt. A napunkat egy kedves köszöntéssel kezdtük, ahol a gyerekek Bagdi Bella Szép nap c. dala alatt választhattak egy köszönési stílust… Nem okozok nagy fejtörést, ha azt mondom, az ölelésé volt a főszerep. A napot relaxációval kezdtük, s a s néhány szomorkás arc is felderült. Kíváncsian vágtak bele a napba. A boldogság napunk tele volt kölcsönös játékkal, bizalom vakvezető játékkal, barátság fonállal. Megnéztük a süni,aki szúrt c. kisfilmet, s megállapítottuk, hogy mindenkinek szüksége van barátra. Segíteni kell egymást. Ezután jött a közös ölelés is! Jelentem, én sem maradhattam ki belőle! Az ölelés, a barátság, a szeretet fontossága után arról beszélgettünk , hogy kik fontosak nekünk. Ezt meg is jelenítettük egy fotóalbumban, ahol az önarcképük, a családjuk, barátaik után saját kézlenyomatukba az osztálytársak kedves szavai zárultak. A nap végén egy mesei vetélkedővel zártuk a napot. A rendezvények nyitottak voltak, s a szülők i s bekapcsolódtak a közös programjainkba. A nap végén elmaradhatatlan meditációval erősítettük meg a hónap üzenetét: „Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan”! Köszönöm, hogy az én segítő, bátorító társaim itt vannak, s azok a boldogságos emberek, pedagógusok, szülők, akik hiszik, hogy ezen a földön még fontos a szeretet, a hit és a remény!

Képek