Boldogságóra Program

Boldogságóra Program: OKTÓBER– Az optimizmus gyakorlása
Az optimizmust, mint kifejezés megközelítését egy rendszeresen ismétlődő, játékos feladathelyzetbe építettük be a mindennapjainkba, így téve azt érthetővé a gyermekek számára. A jól bevált „varázs-szemüveget”(melyet a gyermekek hajtogattak maguknak) vetettük be, mégpedig úgy, hogy körbeültük a szőnyeget ahol egy kisgyermek középen ült. A feladat az volt, hogy elmondjuk a varázs-szemüvegen át nézve, milyen JÓ tulajdonságai vannak az adott gyermeknek. Mit szeretünk benne, mi az erőssége, mit tud nagyon jól csinálni, miért és mit játszunk vele szívesen. Vagyis csupa olyan pozitív jellemzővel „bombáztuk” meg ahol a kívánt viselkedésre helyeztük a hangsúlyt, a nem kívánt teljes elhagyásával, meg nem nevesítésével. Azáltal, hogy a csoport tagjai kimondták, megnevezték ezeket a jellemzőket hozzásegítettük a középen ülő gyermeket ahhoz, hogy maga is elhiggye, hogy valóban jó mindabban, amit a többiek elmondtak róla. Visszacsatolásként ez a gyermek elmondta, hogy érezte magát ez idő alatt, majd visszaismételte a hallottakat. A végén pedig – hálája jeléül – megölelte a pajtásait mintegy megköszönve nekik azt, amit róla mondtak. Így érvényesült a látom (az arckifejezések), a hallom (a pozitív tulajdonságok) és a tapintom (az ölelés) összefonódása. Zenei aláfestésként pedig Bagdi Bellától hallgattuk a „De szép az élet” és a ”Mai napon” című dalokat.

Képek