meseírás

PA170714.jpg

Karácsonyi barátság
„Naftalin, a törpe ma is magányosan sétálta körbe birtokát, hiszen valamiért egy ideje senki feléje sem nézett.”
A napjai unalmasan teltek. Reggeltől estig egyedül sétált a birtokán. Egyik reggel, amikor szokásos útját járta, mit vett észre? Az egyik erdei ösvényen egy síró törpelányt pillantott meg. Odament hozzá és megkérdezte: -Hát te miért sírsz?
Mert eltévedtem. Eltévedtél? Hová szerettél volna menni? Bagolyhoz. Mi dolgod a bölcs bagollyal? Kérdezni szerettem volna tőle valamit, de úgy néz ki, hogy erre nem lesz esélyem. Elvezetlek én téged hozzá. Így is lett. Loise, a törpelány feltette a kérdést a bagolynak:
-Miért kell kapcsolatban élni? –
Bagoly: A válasz nagyon egyszerű: Nézz csak rá Naftalinra! Mit látsz?
Válaszolok helyetted. Egy magányos, szomorú, boldogtalan törpét, aki minden napját azzal tölti, hogy egyedül sétálgat. Este senki nem ül le vele vacsorázni, beszélgetni, játszani. És milyen lesz az ő karácsonya, ha így mard az élete?
Naftalin: Loise te is egyedül élsz?
Igen
Legyünk barátok, töltsük együtt a karácsonyt!
Így is lett, a törpe és a törpelány együtt ünnepeltek. Sokat beszélgettek, társasoztak. És együtt főzték meg az ünnepi vacsorát. Annyira összemelegedtek, hogy úgy döntöttek, hogy az ünnepek után is együtt maradnak. Ráadásul magukhoz fogadtak egy árva mókust.

Képek