Boldogságóra Program

A „tök-ügyes” projekthét keretében járműveket faragtunk tökökből. E járművek főszereplésével egy mese készült, amelyet eldramatizáltunk. A közös játék és tevékenység során felfedezték a gyermekek a szereplők optimizmusát, hogy nincsen korlát, amely megakadályoz a célok elérésében. Nagyon jól érezték magukat a gyermekek, hogy azzal játszhattak, amit ők maguk készítettek.

A nagy kirándulás
Egyszer régen, nagyon régen, kis tanyának egy szegletében volt három jó barát. Egy autó, egy traktor, és egy öreg repülőgép.
Az autó és a traktor minden nap tevékenykedett, csak a repülőgép álldogált már régóta egyhelyben.
Belepte őt már a por is, kikezdte a rozsda, nagyon megöregedett, ezért már nem törődtek vele.
A gazda az autót bevásárlásra használta, a traktor meg a földeken segített neki.
Szegény repülőgép nap, mint nap fájó szívvel nézett a levegőbe emelkedett társai után, s ezt mondta:
– De jó lenne még egyszer repülni egyet!- gondolt egyet és megrázkódott.
– Érzem, hogy maradt még üzemanyag a tartályaimban.
Ettől a felfedezéstől remek kedve kerekedett, de annyira hogy vezetékeiben bizseregni kezdett az áram, s máris erre gondolt:
– Megpróbálom mit még soha. Repülök egyet egyedül, pilóta nélkül!
Az ötlettől szinte megtáltoskodott, dübörögni kezdtek a motorjai és nyikorogva nekivágott a kifutópálya felé. Az autó és a traktor nagyon féltették barátjukat. Az autó így kiáltott:
– Ne csacsiskodj, le fogsz zuhanni! Rég nem repültél már!
De a repülőgép nem figyelt rá. Boldogan futott végig a pályán, míg a szárnya alá nem kapott a szél.
A traktor is féltve kiáltott utána:
– Gyere vissza, le fogsz zuhanni! Nagyon féltünk, hogy valami bajod lesz!
– Ne féltsetek, induljatok inkább ti is útnak! – szólt a repülőgép.
De ők nem mozdultak, csak hitetlenkedve néztek a repülő után.
Ahogy repült, lenézett a táj sokszínű foltjaira, a csilingelő villamosra, buszokra, nézte a munkára siető embereket. Boldogan figyelte a mezők sárga, barna, zöld foltjait, a fénylő csillogó patakokat.
– Úgy örülök, hogy repülhetek!
Vidáman kerülgette a hegycsúcsokat, s közben megpillantott odalenn egy hatalmas sík rétet, ahol gyönyörű virágok és rikítóan zöld fű nőtt. Az öreg repülő ezt mondta magának
– Itt ez a gyönyörű rét , egy kicsit leereszkedem megpihenni.
Aztán nem akaródzott nekilendülni többé, mert nagyon jól érezte itt magát.
Talán már egy hét is eltelt, amikor a tanyán így szólt a traktor:
– Menjünk, látogassuk meg a barátunkat!
– Lepjük meg őt! – mondta az autó.
Úgy is lett! Felkerekedtek és addig nem álltak meg, amíg meg nem találták a repülőgépet. Mentek mendegéltek, egyszer csak meglátták ők is a gyönyörű füves rétet, és oda mentek.
– Nagyon boldogak vagyunk, hogy újra együtt vagyunk!
Aztán egy nagy csapat gyerek jött arra csodálkozva, szaladgáltak a gépek között és találgatták, hogyan kerülhettek oda. A gyerekek aztán rendszeresen meg látogatták őket, szerszámokat is hoztak és az öreg repülőgépet tisztogatták, kicsinosították. Ő pedig hálából mesélt arról az időkről, amikor még rendszeresen felszállt, hogy megrepülje a föld sokféle szépséget sejtő tájait.
És máig is élnek békében, boldogságban, barátságban.

Képek