Boldogságóra Program

A hónap témáját – az optimizmust, 3 foglalkozás alkalmával dolgoztuk fel a csoporttal. Szokás szerint mesehívó furulyám hangja hívta a gyerekeket mesehallgatásra – mely ezúttal Tódi Törpe varázsszemüvegéről szólt. A mesét megismerve kiszíneztük a munkafüzetben felajánlott törpeházikót. A gyerekeknek nagyon tetszett és ki-ki ízléséhez mérten, gazdag színekben pompázóvá varázsolta. Megtanultuk Tódi törpe szebben látó mondókáját, mozgással kísérve. Ez a szemüvegről szóló történet, segített az egyik kislányunknak elfogadni azt, hogy éppen azokban a napokban, ő is igazi szemüveges lett. Ha felveszi a szemüvegét, már ő is másként látja a körülötte levő világot.
2. alkalommal saját mosolygós arcocskákat alkottunk papírból. Mindenki készített egy szomorú és egy vidám verziót. Utána kezdődött a játék. Különböző szituációkat soroltam, amelyeket a gyerekek átélhetnek és mindenki azt a figurát emelte fel, amelyik kifejezte az ő érzelmét azzal kapcsolatban. Ők is soroltak szomorúságra és vidámságra adó okot. Majd a szomorú dolgokban keresni kezdtük, hogy találunk-e bennük mégis valami kicsi jót. Segítségünkre volt egy kis műanyag játék szemüveg, aki azt viselte, elmondhatta gondolatát.
Utolsó foglalkozásunkat zenével kezdtük. A gyerekeket leginkább a hónap dalának ritmusa fogta meg. Táncoltunk rá kört alakítva úgy, hogy választottunk valakit, aki középen állt. Majd pár táncos mozdulat után választott egy másik gyermeket és cseréltek. Olyan figyelmesek voltak, hogy igyekeztek mindig olyan társukat választani, aki még nem állt a kör közepén. Ha a kicsik eltévesztették volna a nagyok rögtön reagáltak és kedvesen igazgatták a társválasztást és cserét. A táncos mozgás után, képességeihez mérten, mindenki lerajzolta magát az optimista tükörbe. Ezt követően, a téma zárásaként, a boldogság várának második lépcsőfokára kitűztük a mosolygós arcocskákat, az optimizmus jelét.

Képek