Ablak a világra

IMG_3663.jpg

Idei első boldogságóránkat egy meditációval kezdtük.
Ezután beszélgettünk a tavaly szeptemberi óránkról. Felelevenítettük mi mindenért lehetünk hálásak. Jól előjöttek az apró és nem is olyan apró dolgok, melyekért köszönetet mondhatunk. A testi adottságoktól kezdve a szüleinktől, az iskolától, a természettől kapott értékeken keresztül a gesztusokig rengeteg mindent felsoroltak a gyerekek. Elhangzott az is, hogy milyen hálásak lehetünk egy mosolyért, egy ölelésért, egy jó szóért. Szívünket melegséggel tölti el a napsütés, a fák, a bárányfelhős égbolt és a szivárvány. Természetesen az anyagi javak is előkerültek. Kinek-kinek a hőn áhított roller, a hinta, a vágyott dologhoz való hozzájutás is hálával tölti el lelkét. De a család, az otthon is téma volt. Örültem annak, amikor elmondták, mennyire hálásak tudnak lenni egy klassz „barinős” délutánért, vagy egy jó focimeccsért a fiúkkal.
A beszélgetés után a hónap dalát hallgatva a rengeteg elhangzott dologból lerajzolták azt, amihez most a legjobban kedvük volt. Az egyik kislány egy különleges rajzot készített. Több oldalról is be szerette volna mutatni, hogy mennyire hálás szerető családjáért, szüleiért, testvéreiért, a házukért. Ez a rajz látszik külön képeken.
Miután elkészültek a képek egy kedves anyuka által elkészített ablakra ragasztottuk a képeket.
Ez lett a mi hála-ablakunk.

Képek