Boldogságóra Program

A kisegér és a méhecske

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisegér. Egy reggel felkerekedik a család, hogy elmenjen egy közeli barátjukhoz, a pocokhoz. Beszélgettek, játszottak. Mikor már ideje volt hazamenni, visszaindultak. Az apa és az anya mentek elől, a kisegér pedig mögöttük. Az egész úton beszélt és beszélt és beszélt. A szülők már teljesen máshol jártak, mint ők, de ő csak beszélt, beszélt. Mire feleszmélt, észrevette, hogy a szülei már eltűntek. Hiába kiabált utánuk, nem válaszoltak. Nagyon megijedt. Félni, szomorkodni és sírni kezdett. Szaladt jobbra, balra, körbe-körbe. Kijutott egy gyönyörű virágos rétre. Tele volt szebbnél szebb virágokkal. Ahogy futkosott, észrevette egy méhecske és megszólította:
-Mit keresel itt te kisegér?
-Az anyukámat és az apukámat keresem. hazafelé menet, egyszer csak eltűntek. Most mitévő legyek?
-Majd én segítek neked, nyugodj meg! Jó helyismeretem van, a nagy, összetett szemeim segítségével, nagyon jól látok. Most megyek, hamarosan visszajövök. Maradj itt!
A méhecske elrepült, majd hamarosan megérkezett a hírrel.
-Megtaláltam az anyukádat! Ott van a folyóparton. Ott sírdogál, mert nagyon aggódik érted.
-Óh, de jó! Nagyon örülök! Kérlek, vezess oda!
A méhecske szíves örömest odavezette a kisegeret az anyukájához, aki körbe- körbe futkosott örömében, amikor meglátta a fiát. A zajra felfigyelt az apuka, aki nem messze volt a történésektől, ő is odaszaladt. Újra együtt voltak mind a hárman. A nagy boldogságban hirtelen eszükbe jutott, hogy mindez a méhecske kedvességétől függött. Oda fordult hozzá a kisegér:
-Kedves Méhecske! Hálásan köszönöm, hogy segítettél megkeresni a szüleimet ebben a nagy rengetegbe. Nélküled nem tudom mikor találtuk volna meg egymást. Köszönöm.
Így ért véget a kisegér meséje, aki hálás a kis méhecskének, aki segítette megkeresni a kisegér szüleit.

Képek