Boldogságóra Program

Óvodánkban halmozottan hátrányos helyzetű roma gyermekek járnak. Perem kerületen található. Nap mint nap azzal szembesülünk hogy ezek a gyerekek teljesen más értékrendekkel, ingerszegény körülmények közül, érzelmileg labilisan érkeznek az óvodánkban, nap mint nap azon vagyunk hogy kinyíljon előttük a világ és egy új biztonságos, családias, szeretetteljes légkör fogadja őket. Ezért nagyon sok szeretetet kapunk tőlük és hálát.
Csoportunk ebben az évben 29 fővel indult, vegyes korosztály (3-6).
Öt napig foglalkoztunk a hála témakörével.
Első nap csak beszélgettünk a boldogságról és a háláról, kinek mit jelent, milyen érzés mikor valaki boldog, meghallgattuk Bagdi Bella dalát kétszer is.
Második nap elmeséltem a Hálás fa meséjét, amihez illusztrációként festettem egy tölgyfát, néhány erdei állattal. Átbeszéltük a mesét. Elmondtuk a kis verset ami a mese végén olvasható . Meghallgattuk ismét Bagdi Bella dalát , és bele csempésztem az egymás iránti szeretetett , úgy hogy a dal alatt a csoport ölelkezett. Az első gyermeket én választottam ki, utána pedig egymást választották, öröm volt látni, figyelnek arra, hogy azt választják, aki még nem volt. A nehezen beilleszkedő gyermekekre is pozitív hatású volt ez a játék, szívesen ölelték egymást Elkészítettem a mi közös hála ablakunk alapját. A munkafüzetből a miért vagyok hálás színezőt kiszínezték amit haza vittek, arra kértem őket beszélgessenek otthon a szüleikkel a háláról.
Harmadik nap megkérdeztem kinek mit mondtak a szülei? Sajnos csak három gyermekkel beszélgettek otthon a szülők… Majd megbeszéltük ki miért hálás a legjobban, arra kértem a nagyokat és középsősöket rajzolják ezt le, én pedig oda írtam amit mondanak. Majd „betöltöttük hálával” az ablakunkat, amin ha mindennap kinézünk meglátjuk hogy miért vagyunk igazán hálásak. Az egyik legmeghatóbb rajzunk P.-é volt , ő lerajzolta magát és a mamáját: „én azért vagyok hálás mert a mama elvitt anyától, így nem kerültünk intézetbe és itt vagyok veled óvó néni”.
Negyedik nap megírtuk a Hála versünket. Mindenki mondott egy szót ami eszébe jutott a háláról én pedig vers formájába öltöttem. Sokan ugyanazt a szót mondták amit már az előző gyermek is mondott… Majd elkészítettük a csoda virágokat az ablakba (sosem hervad el a sok szeretettől és hálától). Alkotásaink során Bagdi Bella dala szólt.
Ötödik nap kora reggel, még nem jöttek a gyerekek felhelyeztem a falra az ablakunkat, függönnyel kereteztem. Minden gyermek egyből észrevette és örült neki. A napot úgy kezdték hálásak vagyunk, hogy „lett egy ablakunk”  Nagyon aranyosak voltak. A nap folyamán megdicsértem Őket amiért ilyen jó csoportom van, (ugye óvó néni hálás vagy , hogy jók vagyunk?) beszélgettünk az egész hetes projektről. Beszéltem a tíz lépcsőfokról (készülőben van a vár) és mondtam sikeresen felléptünk rá egy lépcsőfokot. Nagyon örültek neki.
Egész hetünket a hála, szeretet jellemezte. A csoportba érkező új kicsik is élvezték ezt a szeretetteljes légkört. Játékuknál megfigyelhető volt, hogy a „hála” szó amivel megismerkedtek sokszor előkerült, spontán énekelték Bagdi Bella dalát, miközben körjátékot játszottak.
Az első lépcsőfokot az Ózdi maci csoport meglépte és nem akárhogy nagy-nagy szeretettel, hálával.

Képek