Mese a hálás egérről

- Csoport neve: Lauraovi
- LENGYEL LAURA ÓVODA
- Kategória: Óvodások
- Téma: A boldogságfokozó hála
- (105 megtekintés)
Márton a kisegér
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisegér, akit úgy hívtak, hogy Márton.
Márton egy nagyon szegény faluban élt, egyedül. Hiába osont be a házakba, a kamrákba, sehol sem talált magának egy kis ennivalót.
Egyszer azt találta ki, hogy átsétál a szomszéd faluba, hátha ott több ennivalót talál az embereknél. Nagyon félt, mert ő még sohasem volt távol egyedül sehol, de nagyon éhes volt és minden kívánsága az volt, hogy csak egy kis sajtot ehessen.
Már majdnem az út felénél tartott, amikor találkozott az ellenségével, a macskák királyával, Cirmivel, aki azt kérdezte tőle:
– Hová mész te kisegér?
– Én már nagyon éhes vagyok! Átsétálok a szomszéd faluba sajtot enni!
– Sajtot? Az nagyon finom! Segíthetek neked? Tudok egy olyan helyet, ahol egy nagy sajthegyet találsz! Annyit ehetsz, amennyit csak bírsz! Gyere velem! Tudok egy rövid utat, elvezetlek hozzá!
Meg is örült ennek Márton! Egyből elfogadta Cirmi segítségét, akinek esze ágában sem volt a sajthegyet megmutatni. Átverte Mártont és a barátaihoz csábította, a nagy domb mögé.
– Megérkeztünk! – mondta Cirmi, de sajthegy helyett Márton hirtelen meglátta a sok-sok macskát.
Volt ott fehér, fekete, szürke, vörös és mind csak Mártont szerette volna megenni. A kisegér úgy megijedt, hogy se elszaladni, se segítségért kiáltani nem tudott.
Szerencsére hirtelen a bokor mögül előugrott Bodri kutya, aki olyan hangosan kezdett el ugatni, hogy minden macska más irányba szaladt el.
– Köszönöm, hogy megmentetted az életem! Ha te nem lettél volna itt, bele sem gondolok, mi történt volna. Sajnos újra becsapott, én pedig hittem neki. Nincs is sajthegy, pedig olyan éhes vagyok!
– Majd én, elvezetlek a sajthegyhez, de az igazihoz! Gyere velem! Bízz meg bennem!
Márton hitt a jószívű Bodrinak, így kevés séta után, végül megtalálták a sajthegyet, ami valóban hatalmas és nagyon finom volt. Együtt ettek belőle, majd Márton csomagolt Bodrinak is és magának is egy-egy nagy sajtdarabot.
Lassan elindultak haza és közben arról beszélgettek, hogy ők már barátok maradnak örökké!
