Boldogságóra Program

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisegér, akit Sajtinak hívtak. Szerintetek miért? (mert nagyon szerette a sajtot)
Így van, nagyon jól gondoltátok! Hát, Sajti egy szép este, éppen hazafelé tartott a barátaitól, amikor felnézett az égre és egy óriási kerek sajtot pillantott meg maga fölött. Nagyon szeretett volna beleharapni, mert igencsak megéhezett. Arra gondolt, ha felmászik egy fa tetejére, biztosan eléri. Így is tett. Amikor azonban elérte a legmagasabb ágat, rájött, hogy nem sajtot lát, hanem a gyönyörű teliholdat. Nagyon elszontyolodott szegény, és meg is ijedt hirtelen a nagy magasságtól.Elkezdtek potyogni a könnyei, keserves sírásra fakadt.
Arra járt egy vaddisznó. Meghallotta a sírást. Nézett jobbra, nézett balra, nem látott senkit. Felpillantott a fára, hát ott sírdogált szegény Sajti.
-Miért sírdogálsz Sajti?- kérdezte a vaddisznó.
-Azt hittem a teliholdra, hogy sajt. Meg akartam kóstolni, hát felmásztam a fa tetejére és most félek lejönni- válaszolta Sajti.
-Egyet se bánkódj! Segítek én rajtad!- mondta kedvesen a vaddisznó.
De bizony, hiába próbált felmászni a fára, hiába nyújtózkodott, ugrált, nem érte el a kisegeret.
-Ne aggódj, Sajti! Hívok segítséget!- vígasztalta az egérkét a vaddisznó.
-Hálás vagyok neked vaddisznó pajtásom, jótett helyébe, jót várj!
A vaddisznó el is szaladt a barátjáért kis farkasért.
– Kis farkas! Gyere segíts Sajtin! Nem mer lemászni a fáról!
-Jövök, jövök. Segítek- válaszolta kis farkas.
Próbálkozott kis farkas is, de hiába. Törték a fejüket, mi tévők legyenek.
Gyerekek, szerintetek, hogy érhetnék el Sajtit? (másszanak egymás nyakába, hátára). Bizony, így is tettek. De sajnos, még így sem érték el a kisegeret.
–Ne aggódj, Sajti! Hívok segítséget!- vígasztalta az egérkét a kis farkas.
-Hálás vagyok neked farkas pajtásom, jótett helyébe, jót várj!
A kis farkas el is szaladt a barátjáért, kis rókáért.
– Kis róka! Gyere segíts Sajtin! Nem mer lemászni a fáról!
-Jövök, jövök. Segítek- válaszolta kis róka.
Vaddisznóra állt kis farkas, kis farkasra kis róka. De sajnos, még így sem érték el a kisegeret.
–Ne aggódj, Sajti! Hívok segítséget!- vígasztalta az egérkét a kis róka.
-Hálás vagyok neked róka pajtásom, jótett helyébe, jót várj!
A kis róka el is szaladt a nyusziért.
– Nyuszika! Gyere segíts Sajtin! Nem mer lemászni a fáról!
-Jövök, jövök. Segítek- válaszolta nyuszika.
Vaddisznóra állt kis farkas, kis farkasra kis róka, kis rókára nyuszika. De sajnos, még így sem érték el a kisegeret.
–Ne aggódj, Sajti! Hívok segítséget!- vígasztalta az egérkét nyuszika.
-Hálás vagyok neked nyuszi pajtásom, jótett helyébe, jót várj!
A nyuszika el is szaladt a mókuskáért.
-Mókuska! Gyere segíts Sajtin! Nem mer lemászni a fáról!
-Jövök, jövök. Segítek- válaszolta mókuska.
Vaddisznóra állt kis farkas, kis farkasra kis róka, kis rókára nyuszika, nyuszikára mókuska. És így már elérték a kisegeret. Sajti megnyugodva mászott lefelé: mókuskáról nyuszikára, nyuszikáról kis rókára, kis rókáról kis farkasra, kis farkasról vaddisznóra.
Amikor leért, megköszönte barátainak a segítséget.
-Köszönöm barátaim, hálás vagyok nektek, hogy segítettetek rajtam! Most pedig meghívlak benneteket egy kis vacsorára, mert én nagyon megéheztem erre a nagy ijedtségre. Van a kamrámban dió, mogyoró, vadalma, vadkörte, egy kis kolbász, és akad egy kis sajt is! Jótett hejébe, jót várj!
Itt a vége, fuss el véle, minden jó, ha jó a vége.

Képek