Boldogságóra Program

Beszámoló a boldogságórákról!
Ez történt az Alcsútdobozi József Nádor Általános Iskolában

2018/19-es tanévben léptünk be ebbe a programba és én mint intézményvezető ajánlottam a kollégáim számára a lehetőséget. Addig senki sem foglalkozott vele, és magát a programot sem nagyon ismertük. A honlap segítségével és az ünnepélyes díjátadón kapott könyvekből alaposan felkészülve indítottuk úgy a programot az iskolánkban, hogy két alsó tagozatos osztályban és a felső tagozaton erkölcstan és osztályfőnöki tanórákba beépítve alkalmaztuk. Egy-egy hónap alkalmával a kézműves szakkörbe és a rajz és vizuális nevelés tantárgyakba is beépítettük a programot.
Amikor a díjat átvehettük, azonnal készítettünk diákjaink számára az emblémából egy kicsiny másolatot és reggel mikor iskolába jöttek ezzel fogadtuk őket: Szeretettel köszöntünk téged a BOLDOG ISKOLÁBAN! Légy te is minden nap boldog!
Felraktuk a honlapunkra, a facebook oldalunkra a logót, kiraktuk az iskola büszkeségfalára a kapott emléklapot. Ennek a programnak a szellemiségében igyekeztünk dolgozni, boldogan!
Kissé bizonytalanul indult az év, de annál nagyobb lelkesedéssel. A témákat az éves munkatervbe rögzítettük és hozzárendeltük a feladatokat. Úgy éreztük egyébként is boldog iskolaként működtünk ezidáig is, ez nem lehet nekünk nehéz feladat. Kis iskolaként azonban igen csak le vagyunk terhelve, így év végére érzem azt, hogy amit elhalasztottunk havonta megtenni – most év végén már nagyon nehezen megy, különösen úgy, hogy két heti táborozáson már túl vagyunk, és nyakunkon van a harmadik egy hetes ottalvós tábor is.
Nézzük sorra, hogy mi mindenre emlékszem az elmúlt év eseményeiből. ( Jövőre más tematika szerint fogjuk a beszámolóinkat végezni, természetesen amennyiben elnyerhetjük ezt a rangos címet.)
A hála gyakorlásával kezdtük a tanévet, megleptük a szülőket, apró hálacetliket készítettünk, melyeket a gyerekek olyan helyekre dugtak el otthon, amit a szülő biztosan megtalál. Anyának a konyhába, apának az autójába, nagymamának a vasalódeszka köré, stb.. A szülőknek annyira tetszett, hogy több alkalommal jeleztek vissza felénk, telefonon, és olyan is akadt, aki feltöltötte a facebookra, hogy őt ilyennel lepte meg a gyermeke. A gyerekek egyre többet használták a „köszönöm” szót a hétköznapok táján is. Én magam hálabefőttet is kaptam a gyerekektől, melyet a szülőkkel készítettek el.
Az optimizmus gyakorlása nehéz feladat a gyerekeknek. Többféleképpen játszottunk e témában a gyerekekkel. Volt, hogy neveket kellett húzni egy kalapból és az adott gyermekről kellett jó tulajdonságokat felsorolni. Amikor ez már nagyon jól ment, akkor már saját magunkat is értékelni kellett a jó tulajdonságok alapján. Miben vagyunk erősek, kitartóak, mit kellene még jobban csinálnunk, megerősödnünk. Mi olyan fejjel gondolkodunk, hogy a „Pohár félig még tele van vízzel!”
Miután már tisztában voltunk erősségeinkkel, akkor kezdtünk beszélgetni arról, hogy vegyük észre a körülöttünk lévő apró jó dolgokat, lássuk meg mindenben a jót, higgyünk benne, hogy meg tudjuk csinálni. Nagyon sok jó feladatot találtunk a munkafüzetben, ezek közül a kedvencünk az optimista befejezésű mondatok voltak. Én magam ezt a két szót optimizmus-pesszimizmus fogalmat játékos formában adtam elő a gyerekeknek.
A társas kapcsolatok ápolásánál a közösségeket helyeztük előtérbe. Összegyűjtöttük, hogy hányféle közösségbe tartozunk, ott mi a szerepünk, mit várnak el tőlünk és mi mit kapunk ettől a közösségtől. Pl. tartozunk egyházakhoz, kézilabda csapathoz, kosárlabda csapathoz, labdarúgócsapathoz, bábcsoporthoz, néptánccsoporthoz, énekkarhoz, családhoz, baráthoz. A gyerekek tisztában vannak vele, hogy fontosak a társas kapcsolatok, mert nem jó egyedül lenni. Ennél a témakörnél sok társasjátékot csapatépítőjátékot játszottunk. Én magam nagyon sok játékot tanultam a Csodaszarvas projekten belül, így könnyű dolgom volt.
Jó cselekedetek gyakorlásánál csatlakoztunk a felhíváshoz, miszerint készítsünk általunk rajzolt képeslapokat és vigyük el az általunk megjelölt Libri könyvesboltba, mellyel örömet szerezhetünk más kisgyerekhez. Iskolánk egyébként csatlakozni szokott a cipősdobos akcióhoz, így most kibővítettük a támogató szándékunkat. Ehhez a projekthez az egész iskolát bevontuk, sőt olyan sok képeslap készült, hogy vittünk belőle az Anna nyugdíjas klub részére is karácsony előtt.
A célok kitűzése és elérése minden évfolyamon fontos, de különösen a felvételi előtt álló végzőseinket vontuk be ebbe a projektbe. Én voltam a 8. osztályosok osztályfőnöke, így velem zajlott a téma feldolgozása. Készítettünk egy évvel ezelőtt egy Titkos naplót, amelyben a gyerekeknek a céljaikat kellett leírnia. Megfogalmazni, hogy melyik iskolába szeretnének majd felvételizni, illetve mit kell tenni annak érdekében, hogy ez megvalósuljon. Fontosak a célok, az álmok, melyeket nem szabad feladni, akkor sem, ha akadályba ütközünk. A felvételi egy igen nagy stressz minden diák számára, és én ezt a stresszt szerettem volna oldali azzal, hogy nagyon sokszor beszélgettem velük arról, hogy mi akkor is nagyon fogjuk őket szeretni, ha nem sikerül ez a felvételi. Próbáltam levenni róluk a terhet, sok tanácsot adnak számukra, hogy könnyen megbirkózzanak az előttük álló feladattal. Számos önismereti játékot játszottunk, ehhez sok feladatot vettünk a munkafüzetből is. (82.old.-88.oldalig. )
Megküzdési stratégiák témakör február hónapra esett, amikor a végzősök szembesültek a felvételi eredményeikkel. Voltak, akiknek nem kellett vígasz, de olyan is akadt, aki jobbra számított. Itt is fontos volt a stressz leküzdése. Ugyanakkor az iskolákban ilyenkor rendezik meg a farsangi mulatságokat, ami szintén egyfajta szerepvállalás, ami nem minden gyermeknek egyszerű, hiszen szerepet kell vállani, jelmezbe kell bújni, színpadra kell lépni. Nagyon sok dicséretet kapnak ilyenkor a diákjaink, így az önbizalmuk is erősödik, így minden kisgyermek boldogan éli meg ezt a rendezvényt. Tartottunk egészséges életmódra nevelő napot, amely felhívja a figyelmet arra, hogy Ép testben ép lélek. Fontos figyelnünk testünkre, egészségesen kell étkeznünk és sokat kell mozognunk, hogy az előttünk álló nehéz helyzeteket könnyebben átvészeljük. Ilyenkor tombol az iskolákban az influenzajárvány, és én boldogan írom le, hogy nálunk az elmúlt 5 évben nem volt járvány. A gyerekek lelkiállapota jó, igyekszünk őket nem leterhelni, így egészségi állapotuk is normális. Minden szünetben alaposan kezet kell mosniuk, ezzel is segítjük a megbetegedések terjedést.
Az apró örömök élvezete témakör tavaszra esett, így már ez egy apró öröm volt, amikor megkérdeztem a kicsiket, hogy minek tudnak ma örülni? Ilyeneket mondtak: kisütött a nap, meleg van, kibújtak a virágok a földből, stb… Mindennek tudjunk örülni! A gyerekek gyorsan megértették, hogy mire gondolok és az időjáráson túl számos dolgot fel tudtak sorolni. Így elkészítettük a boldogság fánkat, amire felírtunk egy-egy boldog pillanatot. Készítettünk örömmandalát, melyet bárkinek odaajándékozhattak.
A megbocsájtás gyakorlása nagyon jókor jött, hiszen húsvét ünnepe előtt álltunk és a nagypéntekre készülve különösen nagy jelentősége volt ennek. Varázsszavakat gyűjtöttünk, melyeket kiraktunk az osztálytermekbe, hogy hányféleképpen lehet valakinek megbocsájtani, bocsánatot kérni. Mert fontos a lelkünknek, hogy tudjunk megbocsájtani. Jézus is erre tanít minket, aki úgy szeret bennünket, ahogy vagyunk. Még akkor is szeret, ha hibázunk. Ilyen szavakat gyűjtöttek a gyerekek: Ne haragudj! Bocsánat! Nem akartam! Ne haragudj, hogy megbántottalak! Legközelebb nem így fogok csinálni! Sajnálom! Bocsánat, hogy ezt mondtam! Lennél így is a barátom? Bocsánatkérő levelet is készítettünk.
Nagyon aranyos, jó gyerekek járnak az alcsútdobozi iskolába, öröm velük dolgozni, de ezek alkalmak különösen megerősítettek ebben. Tudnak bocsánatot kérni barátjuktól, osztálytársaiktól, de a felnőttektől is.
A testmozgás témakör szintén jókor jött, hiszen iskolánk valamennyi tanulója érintett volt a körzeti döntők valamelyikében. Versenyeztünk körzeti és megyei szinten atlétikában, labdarúgásban, mezei futásban és kézilabdában, országos szinten atlétikában és labdarúgásban. iskolánk elkötelezett a sport és mozgás terén, hiszen minden diákunk mozog valamit. Van aki néptáncol, van, aki ritmikus sportgimnasztikára jár, van, aki kézilabdázik, focizik és kosarazik. A mozgás által szerzett öröm, mindent felülmúl, különösen igaz ez, ha ezt csoportosan végezzük, tömegsportban, vagy úgy, hogy egymásért izgulva.
A fenntartható boldogság a vakáció előtti hónap, mely egyfajta útravaló a gyerekeknek arról, amit idáig tanultak és ahogyan a nyarat is el kellene tölteni. Játékkal, kacagással, vidámsággal, társakkal, egészséges táplálkozással, mozgással, és sok-sok szeretettel. Megélni minden apró örömöt, hálásnak lenni mindenért, mindenkiért. Így indították útra az osztályfőnökök diákjaikat és ennek megfelelően állítottunk össze programot a gyerekeknek június 17-28-ig. Érdemes megnézni az Alcsútdobozi Iskola facebook oldalát, ahol ezt jól lehet látni. Hihetetlen vidám, jókedélyű gyerekeket lehet látni, mely örömmel tölti el a pedagógusokat és szülőket egyaránt. Jobb velük a világ!
Boldog vagyok, hogy ezt a programot végig csináltam, úgy érzem jövőre sokkal jobb is lehetnék, több ötlettel állhatnék elő, és már nem csak a segédanyagokból, hanem saját ötleteimből is építkezhetnék.

A beszámolót készítette:
Keindl Zoltánné intézményvezető a nevelőtestület bevonásával

Alcsútdoboz, 2019. 06. 30.

Képek