Társas kapcsolataink döntő hatással vannak személyiségfejlődésünkre és társadalmi beilleszkedésünkre. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, milyen fontosak a társas kapcsolatok az egészségünk és a lelki jóllétünk szempontjából is.
Mindennapi életünk legnagyobb részét társas közegben töltjük. A személyes kapcsolatok, amelyeket más emberekkel tartunk fenn, nagymértékben hozzájárulnak testi, lelki, sőt szellemi jóllétünkhöz. Ezek a személyközi kapcsolatok nagyon sokfélék lehetnek, melyek – kevés kivételtől eltekintve – a legtöbb kultúrában megtalálhatóak. Ilyenek a barátság, a házastársi kapcsolat, a gyerek-szülő viszony, a testvérekkel és egyéb rokonokkal való kapcsolataink, a munkakapcsolatok, a szomszédi viszony és még hosszan sorolhatnánk. Ezen kapcsolatok némelyike születésünkkor adott, másokat bizonyos körülményekkel együtt kapunk, s vannak, akiket magunk választunk. Minden kapcsolatforma magában hordoz pozitív és negatív vonásokat egyaránt. Még a legőszintébb és legszabadabb baráti viszony is lehet időnként stressz-forrás. Mindezek ellenére mégis törekszünk társas kapcsolatok kialakítására, hiszen a boldogtalanság legnagyobb forrása kétségkívül a magány.
A kapcsolataink tudatos ápolása nagyon fontos boldogságfokozó stratégia, sőt a mentális egészséghez leginkább az intim kapcsolataink ápolása, nagyra értékelése járul hozzá.
Sonja Lyubomirsky Hogyan legyünk boldogok című könyvében leírja, hogy a társas kapcsolatok számos életfontosságú szükségletünket kielégítik:
Megtaníthatjuk gyermekeinknek a társas kapcsolatok ápolásának készségét. Erről szól a Boldogságóra programunk harmadik hónapja.