Sikertörténet Fülöpről

Sikertörténet Fülöpről

Az 5. osztályban megtartottuk a boldogságórát. A célok kitűzéséről beszélgettünk. Megtanultuk, hogy mi az az 5 lépés, ami segíti céljaink elérését. Így: 1. Konkrét, megvalósítható célokat tűzzünk ki! 2. Írjuk le céljainkat, gyakran nézzük meg azokat! 3. A céljainkat bontsuk apróbb, kis célokra! Így ha azokat elérjük, akkor sikerélményünk lesz, ami további munkára ösztönöz. 3. Osszuk meg céljainkat, legyen olyan társunk, aki segít!. 4. Tűzzünk ki határidőket és azokat lehetőleg tartsuk is be! A gyerekek közül néhányan megosztották hosszútávú céljaikat velünk. Feladatok közül egy történet írását választottuk ki, amelyet sikeresen meg is valósítottunk. A történet kikerekítésében nagy összhangban dolgoztunk együtt, a diákok és én.. Aztán a végére egy kis vitába keveredtünk! Én azt szerettem volna, ha a történet szereplője, Zsuzsi csak szeptemberben kapja meg az új telefonját, de a gyerekek mindegyike ragaszkodott hozzá, hogy már a bizonyítványosztáskor megkapja.Nem volt mit tenni, megkapta!…Íme a történet:
Sikertörténet
Zsuzsi nagyon szeretett volna egy új, menő mobiltelefont magának. Kuncsorgott a szüleinél, de azok azt mondták, hogy ilyen félévi bizonyítvány mellett szó sem lehet róla! Ha év végére sikerül javítania angolból egy jegyet, akkor szeptemberre megkaphatja. Így most, január tájékán lehetetlennek tűnt, de elhatározta, hogy mindenképpen meg akarja próbálni a javítást.
Az első nehézséget az jelentette, hogy nagyon lusta volt! Mikor hazament az iskolából – szülei még nem voltak otthon -, így folyton csak gépezett. „Nem lesz ez így jó!” – gondolta. Elhatározta, hogy másnaptól, ha hazajön, tanulni fog. ..Másnap otthon már kikészítette a könyveit, mikor eszébe jutott, hogy csak az e-mailjeit nézi meg, az nem kerül sok időbe!….Aztán ott ragadt! Arra eszmélt fel, hogy fordul a kulcs a zárban és az édesanyja hazaérkezett. Nagyon rosszul érezte magát! Ennyire gyenge lenne? Ennyire nem számít az elhatározása? ..Hogy lesz ebből mobiltelefon?!!
Összeszedte minden erejét, bátorságát, és nekikezdett angolt tanulni. Kérte az édesanyját, hogy kérdezze ki tőle a szavakat. Az anyukája minden este kikérdezte tőle a szavakat, sőt azt javasolta, hogy nézzen Zsuzsi angol mesefilmeket, olyanokat, amelyeken magyarul olvasható a fordítás. El is kezdte a mesenézést, de unalmas volt és abbahagyta. Másnap Juli megkérdezte, hogy tetszenek-e a mesék. Zsuzsi őszintén bevallotta, hogy unalmas egyedül mesét nézni. ..Julinak csudajó ötlete lett: „Nézzük együtt!” Ezentúl hetente kétszer együtt nézték a meséket. Mikor már úgy tűnt, hogy sikerülni fog angolból a javítás, akkor a lány lazított, elbízta magát és bizony nem nagyon tanult, mert azt gondolta, hogy ő már úgyis tudja! Írtak egy dolgozatot, ami 2-es lett!!! Nagyon elszomorodott és úgy gondolta, soha nem fog összejönni angolból a javítás!
Az édesanyja hitt benne, hogy meg tudja csinálni, hiszen látta a korábbi hetekben, hogy lánya rengeteget fejlődött, ha akarja, akkor oda tud figyelni a tanulásra.
Zsuzsi összeszedte magát, kérte a tanárnőt, hogy újból megírhassa a témazárót. Judit néni megengedte, de azt mondta, hogy sokkal nehezebb feladatokat fog összeállítani! Zsuzsi – ha hiszitek, ha nem(!) – megállta, hogy nem nézett tévét, nem nézte meg még az e-mailjeit sem, csak tanult, tanult az anyukájával és Julival együtt.
Év végére meg is lett az eredménye: sikerült angolból a javítás!
Bizonyítványosztás után barátnőjével és szüleivel együtt elmentek a Don Pedro pizzériába és együtt ünnepeltek. Apukája úgy döntött, hogy szeptembernél hamarabb megkaphatja a telefont Zsuzsi. Ebben a pillanatban ennél nagyobb örömet el sem tudott képzelni!

Szólj hozzá

Az email címed nem tesszük közzé. A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező.