Levél

Levél

A film- és meseszereplők nevében írt leveleket minden diák elkészítette. Ezekből választottunk a pályázathoz néhányat.

1.
Kedves Harry!

Rengeteg minden történt a legutóbbi látogatásotok óta. Nem is tudom, mivel kezdjem!
Először is, megosztom veled a fejleményeket a Gróp-ügyben. A mágiaügyi miniszter áprilisban rendelte el a következő tárgyalást, de a közelgő Kviddics Világbajnokság előkészületei miatt előbbre kellett hozni, így már lezajlott a múlt héten.
Szegény Gróp nagyon ideges volt, de sikeresen eljutottunk a Minisztériumba, ahol a tárgyalóterem előtt várakoztunk legalább két órát. Mire behívtak minket, Gróp már nagyon éhes lett emiatt ingerültebben viselkedett, mint általában szokott. Pedig tudod, mennyire jól viseli a varázslók jelenlétét!
Össze kellett szednem minden gondolatomat a védőbeszédben, habár egyáltalán nem tűntek engedékenynek az ott összegyűltek. Képzeld, még néhány aurort is láttam a terem hátsó végében!
De végül nyert az igazság, a testület döntött méghozzá Gróp javára! Továbbra is velem élhet, mivel nem jelent veszélyt sem a varázslókra, sem a Rengetegben élő lényekre.
Mindig is tudtam, hogy jó nevelést kapott, a kétségeim ellenére is. Én kitartok mellette, bármi i s történik!
Veletek mi újság mostanság? Beugorhatnátok valamikor egy teára. Grópot most tanítom a durrfarkú szurcsókok nevelésére.

Várom válaszod,
Hagrid

2.
Kedves Micimackó!

Emlékszel még arra a kalandunkra, amikor a zelefántot kerestük? Nagyon ijesztő volt. Most el szeretném mesélni neked, hogy hogyan győztem le a félelmem.
Szóval úgy kezdődött ez az egész, hogy már elegem lett abból, hogy mindentől félek. Egy napon kitaláltam, hogy legyőzöm az összes félelmem. Belenéztem a tükörbe, és egy kis félős malacot láttam, ez nem tetszett.
Elmentem Kangáékhoz, mert nekik nagyon sok könyvük van, és Kanga is nagyon megértő tud lenni. Mondtam neki, hogy mi a gondom-bajom, és egyből tudta a megoldást. Adott nekem egy önbizalomról szóló könyvet, hogy olvassam el. Még aznap el is magyarázta nekem, hogy hogyan legyek bátor, mert itt a Százholdas pagonyban nem kell semmitől sem félnem. Aztán hazamentem, és máris elkezdtem olvasni a könyvet. Egy hétig tartott, mire elolvastam, de legalább addig se foglalkoztam az ijesztő dolgokkal.
Mikor elkezdtem olvasni a könyvet, nem gondoltam, hogy segíteni fog, de segített. Miután elolvastam, nem féltem semmitől, most már ez az ijesztő, hogy semmi sem ijesztő.
A levelem elején azt írtam, hogy egy kis félős malacot láttam a tükörben, hát ez most már egyáltalán nem így van, egy nagy, erős és legyőzhetetlen malacot látok.
Remélem, tudtam segíteni, hogy hogyan kell legyőzni a félelmet. Én mindent Kangának köszönhetek.

Légy jó, Micimackó!

Üdvözlettel,
Malacka

Százholdas pagony, 2019. január 15.

3.
Kedves Ficánka!

Azért írom levelemet, mert férjhez mentem egy halandó emberhez, Erikhez, a szárazföldiek hercegéhez. Ez az út kicsit sem volt egyszerű…
Úgy kezdődött, hogy apámmal, a királlyal összevesztem, mert titokban olyan dolgokat gyűjtöttem, amik az emberektől valóak. Elmenekültem, és egyszer csak a gonosz tengeri boszorkánynál, Ursulánál találtam magam. Ajánlatot tett nekem, hogy ha odaadom neki a hangok, cserébe lábakkal áld meg engem. Belementem a dologba.
Hirtelen a parton találtam magam egy szál ruhában. Egy herceg közeledett felém, aki nagyon elbűvölő volt. Éreztem, hogy ő az igazi. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz, viszont egyik nap Ursula egy szép hölgy képében jelent meg, és elcsábította a herceget tőlem. Már másnap összeházasodtak volna. Viszont szerető barátaim segítségével meg tudtuk akadályozni a házasságot. Végül a herceg megtudta, hogy ki vagyok valójában, majd feleségül vett.
Azóta is boldogan élünk együtt. Néha szoktam találkozni a barátaimmal, az apukámmal és a testvéreimmel.

Várom válaszod!

Szeretettel,
Ariel

Hercegi Palota, 2019. január 15.

4.
Kedves Spongyabob!

Azért írok most neked, mert köszönetemet szeretném kifejezni azért, amiért közreműködtél abban, hogy megszerezzem a herkentyűburger titkos receptjét.
Az egész egy szép nyári reggelen történt. Mikor te, mit sem sejtve a tervemről, elindultál a Rozsdás Rákollóba, én már hosszú ideje az ötletem tökéletesítésén gondolkoztam. Sajnos eddig Tunyacsáp mindig leleplezett, túljárt az eszemen, így eddig még nem kaparinthattam meg a titkos receptet.
Ám ezen az ominózus reggelen minden úgy alakult, hogy tervemet siker koronázza. Kitudódott ugyanis, hogy Tunyacsáp azon a napon elutazik kiszellőztetni a fejét, ezért itt volt a tökéletes alkalom arra, hogy régóta dédelgetett álmom beteljesüljön. És egyszerűbb volt, mint gondoltam! Csak besétáltam, kikértem tőled a herkentyűs menüt, s már sétálhattam is vissza a laboromba elemezni a burger összetevőit.
A te jóindulatot nélkül ez az egész nem jöhetett volna létre. Köszönök mindent, most már én fogok uralomra törni Bikinifenék fölött.

Tisztelettel,
Plankton

Bikini Bottom, 2019. január 15.

5.
Kedves Rózsám!

Mikor otthagytalak téged hirtelen felindulásomból egyedül, és elrepültem a vadludakkal ahelyett, hogy hallgassam, milyen szükségleteidet nem tudom kielégíteni, már akkor tudtam, a legelső perctől kezdve, hogy vissza akarok jutni hozzád, mert szükséged van rád, és nekem is szükségem van rád.
Rengeteg bolygón jártam, és nagyon sokféle emberrel találkoztam utam során. Jártam a király bolygóján, az iszákos és a hiú planétáján. Közben pedig csak rád gondoltam, Rózsám!
Egyszer egy olyan bolygóra pottyantam, ami forró és végeláthatatlanul kopár volt. Bolyongásom közepette egyszer csak csodálatosan virágzó mezőre értem, ahol egy különös, vörös teremtménnyel találkoztam.
Azt kérte, szelídítsem meg, és én megtettem. Más rózsákkal is találkoztam utam során, de egyik se volt olyan gyönyörű és különleges, mint Te!
Visszatérve a sivatagba találkoztam egy emberrel. De nem olyan volt, mint én. Nem, ő nagyobb volt, azt hiszem, felnőtt lehetett. Megkértem, hogy rajzoljon nekem egy bárányt.
Még pár napig ezze a felnőttel voltam együtt, de végig rettenetes honvágyam volt. Egyszer, éppen ahogy azon rágódtam, hogy hogyan jutok haza, megjelent egy vékony, csúszva közlekedő lény, aki kígyónak hívta magát. Megígérte nekem, hogy hazajuttat
A pilóta, vagyis a felnőtt ellenezte ezt, de tudtam, hogy a gépe megjavult, és ha ő hazamegy, én sem maradhatok itt.
Aznap este, miután elköszöntem a pilótától, a kígyó már várt rám. Annyira emlékszem, hogy erős csípést éreztem a bokámban, majd eldőltem, mint egy majomkenyérfa.
De nem szomorkodom, hiszen mindezt azért tettem, hogy újra veled legyek, Rózsám. És ha a pilóta ránéz a csillagos égre, a csillagok visszanevetnek rá, úgy, ahogy én nevettem, és soha nem fog elfelejteni.

Szeretettel csókol,
a te Kis herceged

B612, 1978. július 18.

Szólj hozzá

Az email címed nem tesszük közzé. A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező.