Kis-forrás Német Nemzetiségi Általános Iskola – 4. osztály

Kis-forrás Német Nemzetiségi Általános Iskola – 4. osztály
A bejegyzés írójának intézménye a Boldog Iskola cím birtokosa.

Ildikó néni a negyedikesek osztályfőnöke idén nyugdíjba vonult. Utolsó osztálya kedves kis műsorral köszönt el tőle:

Idikó néni búcsúztatójára (Összeállította és betanította Payer Ferencné és Bakai Anikó)

Gyerekek! Gyerekek!
Mi van ma veletek?
Nem maszatos senki?
Nem verekszik senki?

Csendben van mindenki?
Szemetet sem hagytok?
nem is ordibáltok?

Oly rendesek vagytok. …

– Névsorolvasáááás!

Az osztály keresztneveit felolvassák:
Jázmin
Roland
Zsombor
Szilvi
Emma
Levente
Zalán
Betti
Tomi

Misi
Kamilla
Peti
Nóra
Kata
Dorottya
Krisztián
Zsombi
VÁLASZ: Itt leszek! (egyenként)
Dodó
Milán
Ákos
Boldi
Dorina
Ricsi
Bence
Dóri
Bálint

ILDIKÓ NÉNI
Széket tesznek középre, leültetik Ildikó nénit (A gyerekek is leülnek a körbe rakott székekre)

(Pál utcai fiúk, mi vagyunk a Grund – Ének két csoportban állva

Nagy a világ, az égig ér,
De van ez a föld, ami kezünkbe fér.
Itt nevet a nap sugara ránk,
Rajzol egy pályát a deszkapalánk,,

És a tér, és a nyár, és a fák, az akác,
És a kert, és a ház, és a házból a srác.
Te meg én, ugye szét soha nem szakadunk?
Gyere, mondd, hogy a grund mi vagyunk!

Álljunk bele, ha kell, bármi jöjjön is el,
Legyen szabad a grund!
Véssük ide ma fel, hogy megmarad ez a hely,
Vagy egyszer belehalunk!

Nagy a világ, és rá se ránt,
Hogy errefelé a követ ki veti ránk.
Ha közel a vész, nem remeg a szánk,
Le fogjuk győzni, nekünk ez a hazánk:

Ez a pad, ez a fal, ez a pár farakás,
Ez a dal, ahogy nő ez a szívdobogás.
Ez a jel, innen el soha nem szaladunk,
Gyere, mondd, hogy a grund mi vagyunk!

Álljunk bele, ha kell, bármi jöjjön is el,
Legyen szabad a grund!
Véssük ide ma fel, hogy megmarad ez a hely,
Vagy egyszer belehalunk!

M’ért félnénk? M’ért élnénk, ha nem egy álomért?

Mi még nem olvastuk A Pál utcai fiúk könyvet, a tv-ben már sokan láttuk. Az iskola már évek óta szeptembertől júniusig a MI grundunk. A hely, ahol sokat játszunk. Megmászunk képzeletbeli tornyokat, megnyerünk képzeletbeli csatákat. Jókat focizunk, fogócskázunk, ipiapacsozunk, s bizony gyakran huncutkodunk is.
Ez a Grund a tied is Ildikó néni.
Veled megmásztuk a tudás képzeletbeli várát, s kerültünk benne egyre magasabbra. Kinyíltak a vár szobái előttünk:
az egyikben a matematika ördögével vívtunk, a másikban a betűkkel birkóztunk, a harmadikban szépeket rajzoltunk, a negyedikben műsorokra készültünk, az ötödikben a helyesírás 100 fejű sárkányát győztük le, a hatodikban sokszor dühöngtünk, s még sorolhatnám.
S most elérkeztünk az utolsóba, ahol elcsendesedünk.

Ünneplőben van ma az osztály:
a tanterem, a gyerekek.
Jókedvű fák játékos lombja
az ablakokba integet.
A lárma, a zaj elhal lassan,
pisszenés sincs, oly nagy a csend.

Oly nagy a csend és oly szokatlan,
mintha nem lenne senki bent.
Egyszerre csak nyílik az ajtó,
Ildikó néni arca felderül.

Tarka, mosolygós csokrok várják
szótlan, meleg üdvözletül.
Karmester nélkül zeng az ének.
Sok gyermekhang szárnyra kap.
Madárdal kíséri a kertből…
Igazi ünnep ez a nap!

Ének – Zsóka betanításával állva – mindenki

Írni tanítottál.
Bizony, nem ment könnyen.
Írás közben néha
hullott is a könnyem.

Odaültél mellém,
vezetted a kezem,
s egyszerre a betűk
elindultak velem.

Be sokszor biztattál:
A betűk barátok!
Velük barangoljuk
be a nagyvilágot.

A könyvek visznek el,
mintha szárnyuk lenne,
űrutazásokra,
erdőrengetegbe.

Kistestvéreinknek,
amikor csak kérnek,
mi olvasunk fel már
verseket, meséket.

Jó szóval, tanáccsal
te álltál mögöttünk.
Ünnepeden engedd,
hogy ezt megköszönjük.

Szép virágcsokromnak
köszönt minden szála,
nem fáradtál annyit
év közben hiába!

Könyveim, térképem
becsukódnak rendben,
s megtelt füzeteim
beszélnek helyettem.

Hófehér lapjukon
betűk sokasodnak,
mit nem tudtam tegnap,
megtanulom holnap.

Oktattál, neveltél,
oly türelmes voltál,
s velem együtt köszönt
lásd az egész osztály!

Ma, amikor az egész osztály
hálás szívvel néz ide,
szeretetet, köszönetet
ver mindannyiunk szíve.

Azt a sok jót, amit kaptunk
meghálálni mint lehet?
Kérdezgettem a virágot,
kérdeztem a levelet.

Nem feleltek, de a virág
felém intett vidáman,
amit a szó el nem mondhat,
itt van egy szál virágban

Az életed során bezárult egy ajtó…
Ami volt, mind tiéd. Nincsen végrehajtó,
ki elvenné tőled, a sok kedves évet,
munkád során gyűjtött ezer szép emléket.

Fiatalon kezdted, – úgy ahogyan bárki –
helyed az életben meg kellett találni.
Emlékeid között őrzöl sok-sok arcot,
sikert, dicsőséget és keserű harcot.
Amit elterveztél, nem tudtad feladni,
megpróbáltál mégis jó ember maradni.

Most egy korszak lezárult, de oly sok szép vár még!
Gondoltál már arra: – “Vajon mit csinálnék,
ha pont azt tehetném, amire csak vágyom,
megváltozna vajon megszokott világom?”
Szabad vagy, mint madár, nem köt a kalitka,
váltsd valóra végre, amit álmaidba`
elképzelt a lelked, mit eddig nem tettél.
Bármit megtehetsz most, mert nyugdíjas lettél!

S hogy ne ilyen szomorúan váljunk el, néhány jó tanács a további életedre:
1. Ne foglalkozz a lényegtelen számokkal. Olyanokkal, mint az életkor, a testsúly és a magasság.

2. Folyamatosan tanulj! Tudj meg többet a számítógépekről, a járművekről, a kertészkedésről, bármiről. Sose hagyd ellustulni az agyad!

3. Élvezd az egyszerű dolgokat!

4. Nevess gyakran, hosszan és hangosan. Nevess, amíg a lélegzeted is eláll.

5. Reggelente lustálkodj! Délutánonként sétálj nagyokat!

6. Vedd elő régi, kedves könyveidet, vegyél újakat, és OLVASS sokat! Hiszen Te is azt mondtad: a könyv jó barát.

7. Tartsd becsben az egészséged: ha jó, akkor őrizd meg. Ha gyengélkedik, akkor javíts rajta.

8. Jó ha tudod: három korszaka van életünknek: ifjúság, felnőttkor és a “remekül nézel ki”. 

9. Álmodd amit álmodni akarsz,
Menj oda ahová menni akarsz!
Utazz sokat! Láss világot!

10. Mondd el minden alkalommal azoknak, akiket szeretsz, hogy szereted őket! Kis unokád már nagyon várja, hogy mesélj neki, játssz vele, úgy, mint a szünidőkben.

És mindig gondolj arra:
Az élet nem azzal mérhető, milyen sokáig lélegzünk, hanem azokkal a pillanatokkal, amelyektől elakad a lélegzetünk.

Egy új ajtó nyílik meg a mai nappal,
kívánok szerencsét, egy jó nagy kalappal!
Minden napjaidba erőt, egészséget,
szerető családot, örömöt, szépséget,
Válts valóra eztán minden olyan álmod,
mire nem volt időd, s mit csak szíved vágyott.
Sok tartalmas évet maradj itt e földön!
Szavaimat tovább, egymásba nem öltöm.
Legyen meg mindened, úgy, ahogy kívánod!
Szeretettel ölel utolsó osztályod.

Kell még egy szó,
mielőtt mennél.
Kell még egy ölelés,
ami végig elkísér.

Az úton majd néha,
gondolj reám –
ez a föld a tiéd,
ha elmész visszavár!

Nézz rám és lásd
csillagokra lépsz,
nézz rám tovatűnt
a régi szenvedés,

hol a fák az égig érnek
ott megérint a fény.
Tudod jól, hova mész –
de végül hazatérsz!

Szállj, szállj sólyom szárnyán
három hegyen túl;
Szállj, szállj ott/én várok rád,
ahol véget ér az út…

Úgy kell, hogy te is értsd –
nem éltél hiába.
Az a hely, ahol élsz –
világnak világa.

Az égig érő fának
ha nem nő újra ága,
úgy élj, te legyél –
virágnak virága!

Szállj, szállj sólyom szárnyán
három hegyen túl;
Szállj, szállj ott/én várok rád,
ahol véget ér az út…

Nézz rám, s ne ígérj;
Nézz rám sose félj –
ha nincs hely, ahol élj –
indulj hazafelé!

További képek

Szólj hozzá

Az email címed nem tesszük közzé. A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező.