Boldogságóra Program

November hónap témája a társas kapcsolatok.
Az érzések, amelyek kavarognak bennem a téma kapcsán: nem kellenek nagy dolgok ahhoz, hogy a gyerekek átérezzék, átéljék a „társas kapcsolatok” nyújtotta előnyöket, élményeket. Egy jó beszélgetés rávilágította a gyerekeket arra, hogy vannak dolgok, amiket nem jó egyedül csinálni. A gyerekek szerint nem jó egyedül: kirándulni, moziba, színházba menni, játszani, hintázni, korcsolyázni, biciklizni, kártyázni stb. Mindezeket sokkal jobb barátokkal, családdal együtt.
Ezt az érzést próbáltam mélyíteni Fésűs Éva: Neszepisze szánkózni megy meséjével.
Barátságkarkötők készültek hármasfonással.
A gyerekek nagy kedvence a Postás játék volt. Az ötletet Vadadi Adrienn: Leszel a barátom meséjéből merítettem (természetesen a mesét jól ismerik a gyerekek). A gyerekek számára rengeteg rózsaszín és kék boríték készült. A játék lényege: Mindenki annyi borítékot és levélpapírt vehetett el, ahány barátja van. Bármit rajzolhattak, a papírra a saját jelük, a borítékra a barátjuk jele került. A lányoknak rózsaszín, a fiúknak kék borítékba kerültek a rajzok. Természetesen mindezt titokban, a másik tudta nélkül kellett megrajzolni és kicsempészni a öltözőszekrények polcaira. Az izgalom egyre fokozódott, hisz mindenki kíváncsi volt arra, hogy kapott-e levelet, a borítékok meg csak fogytak-fogytak. 11 órára kellett a leveleknek megérkezniük, megbeszéltük, megmutattam a faliórán, hogy melyik mutató hova fog érni. Az utolsó perceket az óra előtt állva várták. A várakozási idő letelte után nagy volt az öröm, hisz mindenki számára érkezett levél (valakiknek több is). Jó volt látni, ahogy bontogatták a borítékokat, és tényleg örömmel töltötte el őket a tudat, megerősítette abban, amiben titkon reménykedtek. Hogy tényleg vannak barátaik!

Képek