Boldogságóra Program

Jobb adni, mint kapni.

Ha veszel, megtelik a kezed. Ha adsz, megtelik a szíved.
Mert igaz, hogy jó érzés ajándékot kapni valakitől, de még jobb érzés látni mások arcàt, örömmel telten.
Mindenkinek kellene, hogy legyen valami, amit önzetlenül tesz, pusztán azért, hogy a másoknak szerzett örömmel magát boldogítsa.
Milyen jó lenne, ha az emberek megpróbálnák úgy élni az életüket, hogy ne mindig magukkal legyenek elfoglalva, és vegyék észre egész évben az elesetteket. Ilyenkor ünnepek előtt mindenki jótékonykodik, legtöbben próbálnak segíteni a rászorulóknak. És mi van a többi napokon?
A gyerekeimmel nagyon sokszor beszélgetünk erről a témáról, és ők is úgy látják az emberek sokszor elmennek a „szerencsétlenek” mellett, úgy tesznek, mintha nem is látnák őket, „Ha nem látom nem tudok róla”, ez a gondolat megnyugtathatja őket.
Több tanítványom is feltette azt a kérdést: Miért csak Karácsonykor jók az emberek?
Ilyenkor szokás? A mai rohanó világban nagyon kevés idő jut egymásra. A szülők állandóan dolgoznak, a gyerekek szinte egész nap az iskolában vannak, vagy különórára, edzésre rohannak. Nincs idejük megállni, beszélgetni. Pedig „csak” egy ölelés, egy mosoly is elég lenne sokszor. Nem kell ahhoz drága ajándék, hogy éreztessük a szeretetünket. Közvetlen kapcsolat nélkül magányosak vagyunk és nem lesz kivel megbeszélni a gondjainkat.
Egy ember soha nem magányos, ha érdekli egy másik ember sorsa. Segíteni mindig lehet, mindig lehet egy kicsivel többet adni. Másokat megajándékozni akkor a legértékesebb, ha azt halkan tesszük.

Képek